Olvasói kérdés: Yandra bosszúja

A Bíborgyöngy III. kapcsán felmerült kérdések közül az első így hangzik: miért maradt ki a kötetből Yandra bosszúja?

A válasz a lehető legtriviálisabb: nem maradt ki. Ellenben teljesen jogos, ha az olvasó úgy látja, hogy ez a szál nem lett megfelelően elvarrva.

Ez könnyen utólagos magyarázkodásnak tűnhet, pedig ténylegesen szerkesztői döntésről van szó, amelyet együtt hoztunk meg az irodalmi szerkesztővel. Annak, hogy Yandra név szerint nem szerepel a kötetben, az az egyszerű oka, hogy érdemben nem jutott számára hely.

Amikor összeállítottam a BgyIII. tervezetét, igyekeztem azt a metódust követni, amit egyrészt egy efféle munkánál szerintem minimális elvárás követni, másrészt amit Zsolt is figyelembe vett a második kötet készítésekor. Egy regény trilógiára ugyanis más szabályok vonatkoznak, mint egy novelláskötet-ciklusra. Mivel ez utóbbinál esetenként sokkalta szerteágazóbb történetszálak vannak jelen (és kevésbé markáns vonallal), a lehető legnagyobb hiba arra építeni, hogy ez meg ez már elhangzott az előző kötetekben. Vagy ha nem hibának hívjuk, akkor legyen "semmiképp sem elegáns" (és olvasóbarát).

A végeredmény ugyanaz - nem elég jó megoldás.

A harmadik kötetet úgy építettük fel, hogy önmagában is megálljon a lábán. Tehát ha valaki ismeri az előzményeket, az jó, mert plusz olvasás élményt adhatnak az összefonódó szálak, de ha mondjuk nem ismeri (vagy rég olvasta) a köteteket, akkor emiatt ne szenvedjen hátrányt. Írói szempontból ez amúgy egy kimondottan gürcölős kulimunka, mert ezeket az információkat úgy kell beleszőni a történetbe, hogy ne lógjanak ki belőle. Ne tűnjenek ismétlésnek, és azoknak se legyen unalmas, akik frissen olvasták az előzményeket, vagy kiváló memóriával rendelkeznek. Többek között ezért "Az osztó nem játszik" című írással indul a novellák sora, mert ott rögtön az elején bemutatásra kerül a fogadás lényege - és bár alapvetően én lettem megbízva az átkötőnovellák megírásával, ezért is adtam fel ezt a rendet, mert egyes írások átkötő novella pozícióban jobban segítették a metaplot előrehaladását.

Ami Yandrát illeti, szerintem csak úgy lett volna érdemes vele foglalkozni, ha ezzel együtt bemutatásra kerül a terve, illetve visszaidézzük azt a jelenetet, amikor az első kötet végén kurta-furcsa módon zárult a tárgyalása a Kristálykirálynővel. Erre egyik írásban sem volt lehetőség - innen jött a szükségmegoldás, ami egyfajta kisebb rossz választása. Kevésbé béna, mintha egy név csak úgy a levegőben lógott volna.

Ellenben Yandra bosszújával végig számoltam, még ha ez nem is lett nevesítve. A Határon innen, határon túl című novellámban több utalást is elejtettem vele kapcsolatban. Először akkor, amikor Seidhin Kaellel tárgyal ("a parancs felülről jött"), majd nem sokkal később akkor, amikor a sereneya számára kiderült, hogy az óelfek állnak a háttérben - maga Shim-Shioan, a rehynnek egyike. Itt az is benne van a szövegben, ez nem feltétlenül jelentette azt, hogy ő adta ki a parancsot, csak ő szentesítette. A "tartozás és szívesség pecsétje" egy közvetett, az "ismeretlen elf hatalmasság" megfogalmazás egy közvetlen utalás akart lenni arra, aki az Iglat feletti döntést meghozta: az elfek között is kivételes státuszú, titokzatosnak számító Yandra úrnőre.

A korábbi oldalam hozzászólásai

•  1.  rebel  2010. 08. 06. 12:34
  

  Üdv!
  Ez a Yandrás dolog nekem teljesen egyértelmű volt magyarázat nélkül is, nekem "átjött". Egyúttal szeretnék gratulálni a könyvhöz, számomra nagy élmény volt olvasni. Évek óta az első, ami igazán tetszett. Gondolom nem kis teher és felelősség volt Kornya Zsolt munkáját átvenni, folytatni. Ő közreműködött valamelyest? (hagy ne a hivatalos választ keljen kapnom...) Az Eligoros rész eredetileg is bele volt tervezve a bíborgyönygös sztoriba? Szerintem zseniálisra sikerült!
  Csak így tovább
  
  
•   2.  Puma  2010. 08. 06. 17:30 
  

  Üdv!
  Köszönöm az alapos és maximálisan kielégítő választ! Bár a kérdésem nem teljesen erre vonatkozott... :) Még nekem is "átjött", h nagy valószínűséggel Yandra intézkedett Iglattal kapcsolatban.
  Egyszerűen csak úgy éreztem, hogy az első kötetben nagyon alaposan elő lett készítve neki a terep, és ehhez képest tűnt haloványnak a folytatás. Mondhatnám úgy is, hogy Morgena most nem emelte be Zarttot a freskóba...
  
  
•   3.  rebel  2010. 08. 06. 17:54 
  

  Iglat Berval valamilyen szinten Urria vagy valamelyik kalahora védelmét élvezte?
  
  
•   4.  Heidel Dan  2010. 08. 08. 23:21
  

  Rebel:
  Jó ilyet olvasni, köszönöm. :)
  Ami a kérdéseidet illeti: az Iglatos és Eligor témában a jövő héten lesznek külön bejegyzések, csak sorban haladok. Előbb a kötet készítéséről írok egyet, de ha már így rákérdeztél, íme a válasz. Amikor kiderült, hogy Zsolt nem tudja vállalni a harmadik kötet elkészítését, kivételes gesztust tett: úriember módjára átadta nekünk a karaktereit, az ötleteit, és onnantól már nem vett részt a munkában. A segítsége így is óriási volt, mert az áldásával felhasználhattunk mindent, amit korábban elmondott nekünk (igyekeztünk tiszteletben is tartani a koncepcióit, már ahol ezt meg tudtuk oldani).
  Puma:
  Ez jogos, agyaltam is rajta eleget. Végül arra jutottam, hogy azt a labdát a második kötetben kellett volna lecsapni. A harmadikban annyi minden mással is kellett foglalkozni, hogy úgy döntöttem, ez már nem fér bele.
  Az elfvadászos kérdésed pedig nincs elfelejtve
  
  
•   5.  Puma  2010. 08. 09. 0:45 
  

  Raon:
  Ok, az első kérdés bőven túltárgyalva. ha a másodikra is ehhez hasonló lelkiismeretes választ adsz, akkor bőven megéri várni rá. szerintem fincsi lesz.. :)