Elvi tartozástörlesztés következik.
JJS kolléga - aki felé ezúton
szeretném leróni tiszteletemet az inspiráló gondolatokért, meg azért,
hogy engedte lenyúlni az blogbejgyzéses ötleteit - az elmúlt időszakban
több írástechnikai anyagot feltett a blogjára, és ahogy én látom, ezek
többsége bárki író számára hasznos olvasnivalók lehetnek.
Pár hete tervezem már, hogy becsatlakozom, de ez eddig nem jött össze - ám ez
itt olyan téma, amit vétek lenne veszni hagyni.
Mivel JJS jómunkásemberi-írói szemszögből
egész jól kifejtett mindent, én más irányból közelíteném meg a kérdést.
A szigorúan vett saját élményeim helyett az írótársaimnál megfigyelt
általánosabb dolgokkal, tendenciákkal, jelenségekkel foglalkoznék,
amelyek végén a saját élményeim csak egy lehetséges
megoldásként szerepelnek majd a konklúziók között. Ahogy látom, elég sok
mondanivalóm összegyűlt, úgyhogy a téma több részletben megy.
Szerintem ott érdemes kezdeni, hogy mit tehet a kezdő, amatőr író, ha
megírta a Magnus Opust, élete legjobbnak tartott művét, de legalábbis
egy olyat, amelyet már alkalmasnak ítélt a nagyközönség elé tárásra.
Vegyük azt a jó eséllyel sok mindenkire érvényes lehetőséget, hogy
nincsenek kiadói kapcsolatai, és nem is ismer senkit a bennfentesek
közül. Ha kapott egyáltalán visszajelzést, azt jó eséllyel csak a baráti
körétől kapta, amelyek az esetek 99.9 %-ban azt tartalmazzák, hogy fú,
ez nagyon jó cucc, sokkal jobb több, már megjelent regénynél,
novellánál, neked mindenképpen nyomtatásban a helyed.