Egy tervezet kibontásának bemutatása három kategória-ugrásban - kettes verzió
A jelenlegi koncepcióhoz már jobban hasonlító változat már az Anyrok alkonya - Lobogók hajnala kötetbe készült. Hogy végül miért nem került bele (azaz pontosabban miért nem fejeztem be akkor), az egy másik történet, itt és most nem fontos.
Az alább olvasható változat 2003 novemberében készült el. Akkor még úgy volt, hogy Marcus Flain barátommal megírjuk közösen a 'Hajnalban' című novelláskötetet - ennek alapján kisebb változtatáson ment át 2005 márciusában.
Az írás már vagy két éve nem került elém - de most, hogy átnéztem, meg kellett állapítsam, hogy megvan benne az a nehezen körülírható töltet, amiért érdemes megírni egy történetet. Igaz emellett ez is vagy száz sebből vérzik, de legalább nem ezerből, mint az előző. Leginkább írástechnikai problémák vannak vele, a rengeteg, még mindig kezdőkre jellemző stíluselem mellett legfőképpen az, hogy egy ilyen sztorit nem ilyen szerkezettel kell igazán hatásosan megírni. Emellett az alaptörténetre is ráférne némi toldozás és csiszolás, főleg ami az információs blokkokat illeti, mert bár tulajdonképpen minden lényeges tény megbújik a részletek között, olvasó legyen a talpán, aki ebből össze tudja állítani a teljes képet.
Ezzel együtt, amikor elkezdtem átfésülni az elmúlt év anyagait, meg kellett állapítsam, hogy ezt a novellát minden hibájával együtt is szeretem. Ez pedig baj, a legkomolyabban mondva az, mert ha egy író nem képes kellő távolságtartással szemlélni az anyagait, akkor nagyon könnyen sérülhet a minőségi irányelv.
Ebből a szempontból most tulajdonképpen gyenge vagyok, mert nem véletlenül tanítja számtalan írástechnikai irányzat azt, hogy "nyírd ki a kedvenceidet". De más szavakkal nevezhetjük sajátos temetésnek is - mert a szöveget darabokra szedem és csak egy részét tartom meg, a novella ebben a formában sehol máshol nem jelenhet meg, neki csak ennyi rivaldafény juthat.
A jelenlegi koncepcióhoz már jobban hasonlító változat már az Anyrok alkonya - Lobogók hajnala kötetbe készült. Hogy végül miért nem került bele (azaz pontosabban miért nem fejeztem be akkor), az egy másik történet, itt és most nem fontos.
Az alább olvasható változat 2003 novemberében készült el. Akkor még úgy volt, hogy Marcus Flain barátommal megírjuk közösen a 'Hajnalban' című novelláskötetet - ennek alapján kisebb változtatáson ment át 2005 márciusában.
Az írás már vagy két éve nem került elém - de most, hogy átnéztem, meg kellett állapítsam, hogy megvan benne az a nehezen körülírható töltet, amiért érdemes megírni egy történetet. Igaz emellett ez is vagy száz sebből vérzik, de legalább nem ezerből, mint az előző. Leginkább írástechnikai problémák vannak vele, a rengeteg, még mindig kezdőkre jellemző stíluselem mellett legfőképpen az, hogy egy ilyen sztorit nem ilyen szerkezettel kell igazán hatásosan megírni. Emellett az alaptörténetre is ráférne némi toldozás és csiszolás, főleg ami az információs blokkokat illeti, mert bár tulajdonképpen minden lényeges tény megbújik a részletek között, olvasó legyen a talpán, aki ebből össze tudja állítani a teljes képet.
Ezzel együtt, amikor elkezdtem átfésülni az elmúlt év anyagait, meg kellett állapítsam, hogy ezt a novellát minden hibájával együtt is szeretem. Ez pedig baj, a legkomolyabban mondva az, mert ha egy író nem képes kellő távolságtartással szemlélni az anyagait, akkor nagyon könnyen sérülhet a minőségi irányelv.
Ebből a szempontból most tulajdonképpen gyenge vagyok, mert nem véletlenül tanítja számtalan írástechnikai irányzat azt, hogy "nyírd ki a kedvenceidet". De más szavakkal nevezhetjük sajátos temetésnek is - mert a szöveget darabokra szedem és csak egy részét tartom meg, a novella ebben a formában sehol máshol nem jelenhet meg, neki csak ennyi rivaldafény juthat.
