Rég volt, hogy ez a gyűjtemény a
kezembe akadt, de azt hiszem, jelen helyzetemben keresve sem találhatnék
jobb óvégi búcsúztatót.
Ilyet írni eleve hálás téma, hisz jórészt csak jegyzetelni kell, épp csak annyit kerekítve ki a valóságban történteket, hogy a sztori kicsit meggyőzőbb, a remélt mosoly szélesebb legyen. Ahogy emlékszem, ez volt az első olyan "írásom", ahol minden a tervek szerint alakult.
Ilyet írni eleve hálás téma, hisz jórészt csak jegyzetelni kell, épp csak annyit kerekítve ki a valóságban történteket, hogy a sztori kicsit meggyőzőbb, a remélt mosoly szélesebb legyen. Ahogy emlékszem, ez volt az első olyan "írásom", ahol minden a tervek szerint alakult.
Annak idején többen kérdezték tőlem,
miért ez a címe, hisz a paszkvillus politikai gúnyirat volt, hát hogy
jöhetne ez egy ilyen M*-os anyaghoz. Nos, ez az érv kétségkívül igaz, és
ebből a szempontból talán ez a legkevésbé sikerült címeim egyike - de
az igazat megvallva eszemben sincs megváltoztatni. A cím jól hangzik,
kellően felkelti a figyelmet, így beváltja legfontosabb feladatát.
Emellett mivel kizárólag a saját, egykori szerepjátékos időnkből idézi
fel a jobban sikerült pillanatokat, a paszkvillus gúny része nekünk
szól, akik akkoriban tényleg halálosan komolyan vették ezt az egészet
(talán ezért is jött össze ennyi hülyeség).
Minden további magyarázat és összeesküvés-elmélet felesleges.
Ez a gyűjtemény a mi csapatunk, a mi játékunk öniróniája, nem több, nem kevesebb.
Minden további magyarázat és összeesküvés-elmélet felesleges.
Ez a gyűjtemény a mi csapatunk, a mi játékunk öniróniája, nem több, nem kevesebb.
Eredeti megjelenése itt - ha mást nem, a hozzászólások miatt érdemes megnézni, mert ott is összejött pár remek sztori.
