A meghatározó kyr filozófiai
irányzatok mindegyike szakrális dogmákon vagy a kyr magasmágia tudásanyagán
alapult. Amelyik rendszernek nem volt ilyen stabil háttere, alapja, az hosszú
távon nem vehette fel a versenyt a tradicionális irányzatokkal. Az esetek
többségében különösebb nyomot sem hagyott hátra – mert ami nem volt elég jó,
azt felesleges lett volna feljegyezni is, ami pedig használható volt belőle,
azt kivétel nélkül mindig felszívta egy másik kezdeményezés, és más formába
alakítva vitte tovább.
Kyriában a filozófia központi
tudomány volt, az általános műveltség része. Filozofálni kyr nézőpontból annyit
tett, mint megismerni a világot, a világot működtető erőket, és tisztában lenni
azzal, hol van mindenek a helye úgy az életben, ahogy a teljes létezésben.
Ez a fajta igazságkeresés a mikro
és makrokozmosz tudományát éppúgy magába foglalta, mint az élet és a létezés
kérdéseinek tanulmányozását, a dolgok működésének, miértjeinek legmélyebb
értelmezését is.
A filozófia a kyr kultúrában a válaszkeresés tudománya volt, és ez a rendkívül
mélyen gyökeredző, belső késztetés egy olyan sokra hivatott, kíváncsi nép
esetében, mint kyr, az évezredek alatt egyedülálló filozófiai rendszerek
sokaságát hozta létre.
A kyr kultúra ősi, calowyni
filozófiáiról szinte semmit nem tudunk – annyi azonban valószínűsíthető, hogy
eleve a kyrek Ynevre érkezése mögött is valamilyen filozófiai irányzat hathatós
(népnevelő, széles tömegeket elérő, megmozgató) támogatása állhatott.
Ami bizonyos, hogy a kyrek Ynevre
érkezésük után azonnal megalkották az itteni irányzatok alapjait – és bár a
források tanúsága szerint nem túlzás azt állítani, hogy a különböző irányzatok
kibontakozásának sosem szabtak gátat, az egész összességében Yneven mégis egyedülállóan
szervezett, birodalmi szintű ellenőrzés alatt jött létre.
A birodalmi háttérről
A kyr birodalomban az enrawelli
szakrális központ, a Felhők Palotája (ez egyben a tartomány calyr-egyeteme is
volt, Merydion néven) töltötte be azt a szerepet, amellyel az ottani
beavatottak gyakorlatilag teljes védnökséget vállaltak a kyr kultúra felett.
Fontos megjegyezni, hogy ez
alapvetően értéksemleges, pártatlan védnökséget jelentett – a Felhők
Palotájában ténylegesen csakis a válaszok keresésére, az igazságok kutatására
összpontosítottak. Erre talán az Avista irányzat elhajlása lehetett a legjobb
példa, amely kérdésben a Merydion sosem
nem foglalt állást, rábízta az ügyet az anyrok tanácsára (amely tanácskozás
következményeként Avista kultuszát törölték a kyr panteonból és az anyrok
nagyjai módszeresen kiirtották a tanításainak még az emlékét is). A Merydion pártatlanságra
jellemző, hogy még Rualan lázadásakor is megmaradt a semleges álláspont
mellett, és a Sorshajtó mítoszra hivatkozva a kyr kultúra egyetemleges
nézőpontjából nézve nem hozott ítéletet Avida-Dolor kultusza felett.
A Meridon beavatottjai védnökség
címen voltaképpen bármilyen kezdeményezést felkaroltak és támogattak, ha az
kellő számú követővel bizonyította létjogosultságát. Sőt, a Merydion döntése
alapján egyes irányzatok a meglévő kyr egyházak érdekeivel ellentétben akár birodalmi szintű védettséget is kaphatott,
ami végsősoron a mindenek fölé emelkedés státuszát jelentette (ez történt a
Hatalmasokkal is, akik birodalmi léptékekben kizárólag saját feletteseiknek és
a kyr császárnak tartoztak elszámolással).
A védnök konkurensekről
A birodalom fennállása során nem
a Merydion volt az egyetlen, aki a védnöki szerep abszolút jellegét magának akarta
megszerezni. A birodalom első évezredeiben több tartományban is úgy gondolták,
hogy a védnökséget helyi, tartományi szinten kellene biztosítani (ebben
elsősorban Freiglund és Toron járt élen).
A Merydion ezeket a törekvéseket sosem
ellenezte – sőt, eleve úgy oldotta meg a kérdést, hogy igazából még támogatta
is a helyi törekvéseket, és ezeket a szellemi központokat sosem tekintette
riválisnak. Nagy valószínűséggel ez tette lehetővé, hogy idővel mindig békésen
rendeződtek az efféle helyzetek (Freiglund calyr-egyeteme, az Arechsys a Volt
háborúk után, Toron Baclyrja pedig a Sziklapaktumot követően hagyott fel
ezzel).
A Felhők Palotájának különleges
státuszát egyértelműen Enrawell szerepe tette lehetővé, amely Kyria szakrális
központjaként minden kyr számára egyértelműsítette a megkérdőjelezhetetlen
fennhatóságot. Viszont éppen ez a szakrális központ jelleg volt az, ami
lehetőséget biztosított mások számára, hogy kétségbe vonhassák a Merydion vezető
szerepének létjogosultságát.
Rualan tartomány fővárosa,
Dwynolin már a birodalom fennállása óta hangoztatta, hogy szakrális szempontból
sokkal jobb főváros lehetne Enrawellnél. Törekvéseik erejét jelentősen növelte,
hogy a maguk szemszögéből nézve igazuk is volt, és a kyrek jó eséllyel a
biztonsági szempontok miatt döntöttek Enrawell mellett (mivelhogy Dwynolin túl
közel feküdt Ediomadhoz).
Így semmi meglepő nincs abban,
hogy Rualan tartomány calyr egyeteme, a Rhyessas már a kezdetektől
megkérdőjelezte a Merydion védnöki státuszát. Kyria történelmének nagy részében
semmit nem értek el vele – ám Rualan tartomány lázadásakor a Zerdal dinasztia
rualani ága mellé állva sikeresen megalapozták azt, hogy a legtöbb kyr számára
az Ötszázéves háború jó ideig pusztán csak utódlási kérdésnek,
dinasztiaharcnak, elfajult belpolitikai csatározásnak tűnjön.
A másik trónkövetelő Absellyr
Kegh Danthun császár uralkodásához fűződik. Ő volt az, aki a szülővárosába,
Karkazunba költöztette az udvart, és létrehozta a majd’ ezerötszáz esztendeig
létező tizenegyedik tartományt, Yandart. A felépült szakrális központ,
Yandarion sosem tudta betölteni azt a szerepet, amellyel a birodalom szakrális
központ váltásának akár csak a lehetőségét is megalapozhatta volna – bukása így
törvényszerűen bekövetkezett.
Nem úgy a Rhyessasé, amely végül Kyria
bukását követően voltaképpen túlélte Enrawell és a Merydion hanyatlását is.
Igaz, nem sokkal: a múlt árnyaitól való megszabadulás jegyében a godorai kyrek később
még az emlékét is eltörölték.
A kulturális háttérről
Ahhoz, hogy érthetővé váljon a
teljes rendszer, ki kell térni a kyrek számára alapesetben is adott
igazságkeresési lehetőségekre.
Az általános szokások szerint a
kyr ifjak a 21. életévükig kötelezően
meg kellett ismerkedjenek az öt kyr isten hitével, azaz pontosabban szólva az
adott kultusz egy-egy szabadon választott filozófiai irányzatával (merthogy egy
kultuszban több irányzat is létezhetett – de erről később). Kyria idejében
tehát a hagyományok szerint mindenkinek tisztában kellett lennie mindegyik kyr
isten értékrendjével és tanításaival.
Ezen dogmákból az ifjaknak
vizsgát is kellett tenniük – eleve ettől kezdve számítottak érett, felnőtt,
„művelt” kyrnek.
Az alapkövetelmény kultuszonként
legalább egy irányzat volt, de Kyria egyes időszakaiban (mint például a
Daelanok virágzásaként ismert hosszú, termények évezredek alatt) a
negyvenkilencedik életévre az általános műveltség fokmérőjének számított megismerni
az összes isten összes mérvadó
filozófiai irányzatát (amely alatt akkoriban számszerűsítve tizenkilenc
irányzatot értettek).
Ez természetesen csak a tanítások
lexikális tudását jelentette – a kyrek ezen túl abban hihettek, azt és úgy
kutathattak, ahogy az nekik tetszett. Jellemző a kyr panteon erejére, hogy az
egyes egyházak papjai az így megszerzett alapismeretek birtokában feltett
kérdéseket sosem tekintették „istenkáromlásnak”, ez a fogalomkör Kyria idejében
voltaképpen nem is létezett.
A kyr birodalom ettől volt igazán
szakrális birodalom: nem feltétlenül szolgálta mindenki hívőként a kyr
isteneket, de olyan nem volt, hogy ne ismerték volna a dogmáikat, íyg ez
alapjaiban behálózhatta, átszőhette a társadalmi rendet.
A hit ebben a megközelítésben
mást jelentett, mint amit manapság értenek alatta. Kyriában egy kultusz hívőjének
lenni annyit jelentett, hogy az egyén kiválasztott egy neki tetsző irányzatot,
és az elméleti ismereteken túl elmélyedt azok gyakorlati alkalmazásában – a
hitelvek szerint élt, a hitelvek szerint formálta testét és lelkét, és gyakorolta
a birodalom szakrális erejét megtartó-építő szertartásokat.
Az efféle válaszkeresések
virágzása központosított cél volt, és ezt a birodalom két fő törekvéssel segítette.
Egyrészt a szabad választás tiszteletben tartásával – külön törvénykönyv védte
az egyének jogait, erővel senkire nem kényszeríthették rá egyik irányzatot sem.
Másrészt, bármilyen furcsának is tűnhet, de a szilárd háttér biztosítása volt
mindenek alapja. Csakis a kyr panteon egysége és ereje tette lehetővé, hogy az
egyéni igazságkeresés se a kyr kultúra, se a birodalom létét ne
veszélyeztethesse.
A legendák szerint innen
származik egy híres mondás is, amely Yrwan-On Hyessas-tól, Weila huszonhetedik
enrawelli anyrjától hangzott el az egyik quironeiai város lázadását követően,
amikor három év háborúskodás, és a fél quironeai flotta ereje kellett a
birodalmi rend helyreállításához. Az anyrt közvetett felelőssége miatt idézték
a freiglundi törvényszék elé, és arra a kérdésre kellett válaszolnia, hogy ha az
egyháza mintegy három évszázada tudott a crantai alapokról építkező, titokban
erőt gyűjtő romlásszekta feltűnéséről, akkor birodalmi szinten miért nem tettek
ellene. Az anyr válasza mindössze ennyi volt: „a sas nem kapkod a legyek után”.
A sors fintora, hogy innen nézve
voltaképpen a kyr kultúra felsőbbrendűségébe vetett hit, ez a hamis gőg hozta
el végül Kyria bukását is. Más értelmezésben viszont (egyetemleges nézőpontból
nézve) teljesen sorsszerű volt, ami az Ötszázéves háború alatt történt, egy
magasabb cél elérésének logikus következménye.
A kyr filozófiai rendszerekről
A fentiek ismeretében tehát igen
nehéz dolga lenne annak, aki megpróbálná összegyűjteni, hányféle filozófiai irányzat
létezett a kyr birodalom fennállásnak tizenötezer esztendeje alatt.
Annyi bizonyos, hogy az Ó-Ryeki
Liborionból fennmaradt töredékes ismeretekre hagyatkozva az alábbi
osztályozásokról beszélhetünk.
Birodalmi szintű irányzat volt az, amelyet a Merydion – és ezáltal
a kyr istenek áldása – szentesített. Ezzel a minősítéssel olyan szintű
kiváltságok jártak, amelyekre a kyr jogrendszer esetenként külön törvénykönyvet
is alkotott.
A birodalmi szintű minősítés az
„állam az államban” elv szinte korlátlan érvényesítését jelentette. Saját
apparátus és kasztrendszer létrehozási és működtetési jogát, korlátlan támogatói
és korlátozott adókivetési jogokat. Ezen felül a birodalom kvázi korlátlan (császári
rendelkezésez kötött) anyagi és erőforrás támogatást is biztosított. Jogi
értelemben az ilyen irányzatoknak külön törvénykezési testületük volt, és a
birodalom felé csak a legmagasabb vezetők, vagy vezetői testület tartozott
elszámolással (legjellemzőbb példa erre az egyházakon túl a kyr Hatalmasok
léte, akiknek az iskolája külön államot, a rangja külön kasztot jelentett a
birodalomban).
Jelentős filozófiai irányzat volt az, amire a Merydion a törvényes áldását
adta. A hagyomány szerint 333 évig fennálló iskola kellet hozzá, és 111
hiteles, beavatott mester (amelyek tudását a Merydion számára átadott tudás
alapján az irányzat fő védnökével összhangban a Merydion kirendelt testülete
ellenőrizte).
Ez a besorolás már korlátozott
erőforrásokkal járt. A szervezeti egységek jellemzően nem lehettek önállóak,
hanem betagozódtak valamely más (tartományi, filozófiai) rendszerbe. Az is
előfordult, hogy támogatók és védnökök segítségével maradtak fenn egy helyi
szinten. A nagyobb irányzatok, ha befolyásuk szervezetileg át is íveltek a
tartományi határokon, alapvetően mindenképpen a helyi hatalmasságokkal való
együttműködésre voltak utalva.
Az is jellemző volt, hogy egy-egy
birodalmi irányzat támogatásával, afféle oldalhajtásként működtek (például a
Hetedik Kéz varázslóiskola, amely voltaképpen mindvégig a rualani Hatalmasok felügyelete
alatt állt).
Nyilvántartott filozófiai irányzatnak azt nevezték, amely legalább
111 éven át fennállt, és ezidő alatt fel tudott mutatni 33 beavatott mestert.
Mivel ez a státusz voltaképpen csakis azt jelentette, hogy az adott irányzat a
Merydion részéről megkapta a jogot a továbbfejlődésre és a bizonyításra, a
jelentős irányzatoknál említett anyagi és szellemi függések itt
hatványozottabban jelentkeztek. Illetve még egy fontos jelentősége volt a
státusz elérésének: a Merydion áldása az irányzat birodalmi szintű védelmét is
jelentette egyben. Ez különösen a kis számú szekták világában lehetett lényeges,
ahol a nyilvántartottnak minősített szekták a rivális szektákkal szemben
birodalmi jogot nyerhettek a követeléseik jogosságára.
A birodalmi szintű irányzatokról
A kyr panteon isteneinek egyházai
közül természetesen mindegyik ilyen szinten képviseltette magát, hisz számukra
a nép felé az efféle keretek között működtetett népnevelő, filozófiai iskolák
voltak a hitük bevezető, figyelemfelkeltő tárgyai.
Weila vallásában
jogar-irányzatnak hívták a bevezető tudományt: ez a Weila hit általános
értékeit és ismeretét tartalmazta. Erre épült a korona kilenc ágának nevezett
filozófiai rendszer, melyek világképe legfőképpen a hatalomgyakorlás
módozataiban különültek el egymástól. A tizenegyedik irányzat volt a korona
éke, amely az előző kilenc plusz egy tudásanyagát egységesítette egyetlen roppant
keretrendszerben.
Weila anyrjai annyiban
kivételeknek számítottak a többi isten anyrjaihoz képest, hogy nekik mind a
tizenegy irányzatot ismerniük kellett – sőt, a legendák szerint eleve a
tizenegyedik irányzatba való beavatás emelhette őket anyrokká (ezt a titkot
Weila egyháza mindig is nagy erőkkel őrizte). Ha ez így van, máris meglehet a
magyarázat arra, hogy ami a panteon vezető státuszát biztosíthatta számukra
Kyria fénykorában, az miért ütött vissza nekik a későbbi időkben – hisz ezek
szerint akkor Ynev jelenkorában azért nem élhetnek Weilának teljes jogú anyrjai,
mert a tizenegyedik irányzatba való beavatás a Kyria bukásakor elpusztított
szakrális központok hiányában lehetetlenség volna.
Egyes krónikák szerint az irányzatok
számának ismerete egyben beavatási szinteket is jelölt, amelyek egyértelműen
rangokkal jártak – az összes lépcsőről nincs tudomásunk, a szövegekben csak a seranyr („korona várományos”) és az uranyr („már megkoronázott”) formák
maradtak fenn.
A második legtöbb irányzattal
Sogron bírt – és mert ő volt a legtitokzatosabb is egyben, róla tudunk a
legkevesebbet. Bizonyos források arra utalnak, hogy az egyes irányzatok Sogron
aspektusainak bővüléseihez, változásaihoz köthetőek, bár erre csak közvetett bizonyítékok
léteznek. Sogron kezdetben a kíváncsiság, tudás istene volt, és később került
előtérbe a pusztító, igazságtevő aspektusa. Ez a szimbólumokban is megjelenik,
ezért tartozik hozzá három vörös, egy fehér és egy fekete láng irányzat. Ez az
öt kapcsolódik a nevéhez, bár arra semmilyen bizonyíték nincs, hogy ezek egymás
mellett, egymással párhuzamosan is elterjedtek volna.
Igere teremtői aspektusa a
birodalom fennállása során sosem változott, így ő volt az, aki a hagyományos állandóságot képviselte a kyr panteonban.
Egyes értelmezésekben a női őslényeg világos oldalát testesítette ki a
teremtés, fejlődés, gyógyítás hármasságával – más megközelítésben ez a kyr
lélek fejlődésének klasszikus lépcsőit, azok anya, apa, gyermek megközelítését
jelentette.
Annyi bizonyos, hogy három
filozófiai irányzata volt, mindegyik messze a legnépszerűbb a társadalom alsóbb
rétegei között.
Morgena mindvégig furcsa
kettőséget képviselt a kyr panteonban. Két filozófiai irányzat tartozott hozzá,
érdekes tálalásban: volt egy alap, amely az Árnyékút nevet kapta, és mellette
mindvégig volt egy másik, amely kívülálló számára követhetetlen logika szerint
folyton változott. Ebben csakis egy fontos irányelv volt: kizárólag egy plusz,
előremutató aktuális filozófia irányzat létezett nála, az elhagyott utak felé
Morgena egyháza sosem nézett vissza. Egyes elméletek szerint ez teremthette meg
az alapjait annak, hogy Kyria bukása után az egyháza megrendülésével Morgena
isteni lényege töredék aspektusokra hulljon szét, és ezekkel vészelje át a
megerősödéséhez szükséges válságos időket.
Az Avista helyére bejutott Tharr a
maga sajátságos módján mintha végig Morgena módszerét másolta volna: egyetlen irányzata volt, ami folyton
változott. Morgenával ellentétben azonban ezen megújulások egyike sem járt
szakrális paradigmaváltással, amely arra utal, hogy Tharr ily módon próbálta
bővíteni a befolyási szféráit, a lehető legjobban kihasználni a rendelkezésére
álló isteni mozgásteret. A tények mindenesetre őt igazolták, hiszen Kyria
bukása után Toron első számú istenévé lépett elő, kultusza pedig, hatalma
megszilárdulásával sokat lépet előre az egyistenhitté válás útján.
Az egyházak mellett világi
oldalon voltaképpen csak egyetlen másik filozófiai rendszer érdemelte ki a
birodalmi szintű irányzat státuszát – igaz, ennek mindjárt három elágazása is
akadt.
A kyr magasmágia elmélet
voltaképpen a kyr tudományok esszenciális kivonata.
A kyr számmisztika alapvető
ismeretekként épült bele a kyr kultúrába: közülük a numerológia beavatottjai
minősültek a számmisztika birodalmi szintű tudósainak.
A kyr asztrológia szintén hasonló
fontossággal bírt: a számtalan irányzat közül a szferologiai ág követői
jelentették a hivatalos birodalmi irányzatot, akik a kristályszférák
értelmezései alapján dolgoztak.
A kyrek általános vélekedésben
egyébként nem feltétlenül választották külön a számmisztika és az asztrológia
beavatottjait, számukra sokkal inkább a Merydion biztosította státusz volt
mérvadó. Így a birodalmi szintű irányzatok állásfoglalása a közfelfogás szerint
ugyanolyan szentség volt, mintha a
kyr istenektől származna. A jelentős irányzatoké áldás (mint egy papé), a nyilvántartottaké pedig egy esély, lehetőség, amelyben az
útmutatásra vágyók vagy hittek, vagy nem.
A kyr varázshasználók profán
oldalát a kyr magitorok jelentették: ezek legtöbbje önállóan csak jelentős irányzatig vihette. Birodalmi
irányzatként egyetlen szervezet létezett, a kyr Hatalmasoké: ők viszont
egymaguk felölelték a teljes varázshasználó rendszert.
A Hatalmasok szerteágazó
feladataik nyomán bonyolult szervezeti egységekbe tömörültek – egyszerre
létezett számukra egy tartományi, vérségi alapon szervezett világi, és egy tanulmányi, fejlettségi
alapon működő rang státusz. Ez utóbbinál
a három fő irányultság létezett: az Athalay, az Ym és a Cor kultusz.
A jelentő irányzatokról
A fentieken túl általánosan
elmondható, hogy alapvetően kétféle irányból kerülhettek ide tudás bázisok.
Egyrészt valamely birodalmi irányzat oldalhajtásaként, egy-egy adott terület
további tanulmányozása végett – másrészt más népektől, kultúráktól átvett
tudásanyagok révén (ahol is ez a státusz egyfajta köztes állapotot jelentett,
ahol az adott anyag velejét még nem integrálták teljesen a kyr rendszerekbe).
A kyr egyházak vallásreformjai,
újító irányzatai is ide tartoztak, amelyeket végül az anyaegyház vagy birodalmi
szintre emelt, vagy nem.
Egyes rendhagyó esetekben egy-egy
próféta által hirdetett tanokat is jelentős irányzatoknak minősítettek, ha az a
kellő súllyal bírt (tehát nem feltétlenül kellett hozzá a 111 beavatott
mester), de ez kizárólag az anyaegyházak joga volt, más példa nem volt erre.
Varázshasználói oldalon lényeges
példái az efféle irányzatoknak a magitorok
összes hagyománya. A kyr kultúrából ismert, hogy a magitorok a mágiaágak
mellett sokféle területre külön összpontosítottak (az építészettől a népi
gyógyításig). Nehéz, ha nem ezzel elválaszthatatlanul összefonódó kérdés a
crantai hagyományok, maradványok megannyi esete. Ezek egy része eleve csak
bújtatott formában, „kyr köntösbe öltöztetve”maradhatott fenn, más része hiába
tartott ki bevallottan a crantai eredete mellett, a jelentős státusznál feljebb
egyszer sem tudott emelkedni.
A kyrek természetesen más
népektől, kultúráktól is étvettek ismereteket, csak ezek a kyr kultúra
jellegzetességei miatt már sokkal kevésbé nyilvánvalóak. Például a több ezer
éves kapcsolattartás okán nehezen lenne tagadható a birodalom nyugati részén az
elf hatás, de ezeket az integrálás módja miatt sokszor szinte lehetetlen
kimutatni (jellegzetes kyr mentalitás, hogy valamit nem átvesznek, hanem a kyr
gondolkodás szerint átalakítanak úgy, hogy az eredeti tartalom lényegében nem
sérül, de úgy kerül bevezetésre, mintha eleve az is a kyr nézetekből lett volna
leszármaztatva).
Rualan és Toron, Freiglund és
Vindoria harcai végett az aquir hatásokat sem érdemes tagadni – ám ezeknek a
Hetedik Kéz és Ötödik Ujj varázslóiskolákon kívül nem sok nyoma maradt.
A nyilvántartott irányzatokról
Miután ez az irányzat az összes,
kyr szempontok szerint említésre méltó irányzatot magába foglalja, ehelyütt nem
vállalkoznék a felsorolásukra.
Jellemzően a kyrek is a különböző
szekták menedékeként tekintettek ezekre (a hatalmukat vesztett istenek, a
feltörekvő félisteni, isteni hatalmasságok), és nem minden pejoratív felhang
nélkül.
Ezekből egyedüli kivételt a
lélekvándorlás folyamatából kiszakadt, a létezés magasabb szintjére
felemelkedett ym-ek szellemi örökség volt kivétel – néhányuk példázatai,
intései Kyria bukása után is a hagyományőrzés része maradt (jellemző példa az
egykori toroni Hatalmas, Meisyrass paradoxonjainak gyűjteménye).
A kyr panteon vallási
vonatkozásában az adott egyháztól függött, hogy vélekedett erről az
intézményről. Egyes egyházak (mint például Sogroné) nem tűrték el a számukra
elfogadhatatlan irányzatok feltűnését még a Merydion áldása ellenére sem –
mások (mint például Tharré) ellenben kimondottan kedvelték, ha tanaik ily módon
is minél szélesebb tömegekhez eljuthatnak.
by Raon
2013
Nincsenek megjegyzések :
Megjegyzés küldése