Írói háttér: Boszorkánycsók

Bár nincs hazám, borom, se feleségem
és lábaim között a szél fütyül,
lesz még pénzem és biztosan remélem,
hogy egy nap nékem minden sikerül.
S ha meguntam, hogy aranytálból éljek,
a palotákat majd otthagyom,
hasamért vérnászt járhatnak a férgek,
és valahol az őszi avaron,
egy vén tövisbokor aljában, melyre
csak egy rossz csillag sanda fénye süt:
maradok egyszer, ’dassyni Balruss, fekve,
megáldva, leköpve mindenütt.
Odassyn Balruss: Ballada a senkik prófétájáról*
---------------------------------------------------------------------------------------
* eredetiben François Villon: Ballada a senki fiáról, Faludy György átköltésében
---------------------------------------------------------------------------------------

Az ötletet egy régi boszorkányereklye, Dianen ékkövének legendája adta. Lymenthil Dianen, Alidax egyik rövid életű, ám annál hírhedtebb boszorkánykirálynője azt a Balrusst tartota szeretőként maga mellett, akit a toroni császári háborúk krónikái a legveszedelmesebb tébolyfilozófusként ismertek. A veszett költőt, aki egy állítólagos ó-ryeki szent nevében egymaga kezdett harcba a Boszorkányerőd uraival. Az ostobaságában líraian hősies Balruss végül elbukott, sosemvolt aranykort hirdető képzelgései a feledésbe vesztek, ám az isteneket is csak káromló próféciáinak többsége sokáig fenmaradt.
Az analógiát Alayss véletlen fedezte fel. A halandók legtöbb álma csupa asztrális szemét, az antiss formátlan mocsadéka. A lélekben feszülő energiák káros feleslege, amit azért vet ki magából a lélek, hogy az alvás a folyamatos megújhodást szolgálja. Ilyen alapon mennyi esélye lehetett annak, hogy a sokadik álmatlan éjszakájának antiss-járása közepette a legmélyebb, elfeledett régiókban épp egy olyan álomfoszlány ragadja meg a figyelmét, amelyben Dianen ékkövét látja? Egy fekete unikornist formázó, obszidián medaliont, amelynek egy kyr főrend épp a titkait adja? Ahol a medálból a kyr férfi kántálásától a szeme láttára hunyt ki a fény, és változott az antisson semmitmondó, homályos folttá?
Alaysst cseppet sem érdekelte a démoni Ryek és az átkozott toroniak mételye – annál inkább a történtek két tanulsága. Az a kevesek által ismert tény, hogy bármilyen kétes alak is volt Balruss, végül minden jóslata igaznak bizonyult a történelem folyamán. És ami még ennél is fontosabb, hogy létezett olyan mágikus módszer, amellyel az álmok esszenciáit varázstárgyakba lehetett zárni.
Évekig kutatott, mire kiderítette, hogy a lidércálmok, lázálmok, és az alvás zavarosan gomolygó ködjein túl léteznek másféle álmok is. Tisztábbak, erősebbek, élesebb emlékekkel, és nagyságrendekkel több energiával. Idővel meg is találta a forrásukat. Ősi fajok kitaszítottjait, akik ébren álmodtak, emberi eszelősöket, akik váltig állították, hogy amit elképzelnek, az valósággá válik. A legtöbb ilyen lélek elméje bomlóban volt, a szívük végérvényesen megromlott, ám az erő, ami a fejükben született, máglyaként világított az antiss birodalmában. Elég volt egyszer belekóstolnia, hogy elérje a bizonyosság.
Mások álmaiból meríteni az erőt, ő tényleg erre született.

Írói háttér: Titkos találkozó

– Ahogy jobban megnézem, ez inkább csak szakrális jellegű rítus – mormolta Ventar. – Nincsenek benne a hitre jellemző szimbolikus kötések.
– Tehát bárki felhasználhatja? – szegezte neki a kérdést az ifjú akolita.
– Nos, nem lesz olyan hatékony, mint az alkotóinak kezében, de valószínűleg igen.
– Bocsásd meg a kételkedésemet, inkvizítor. Még nem tudod, de milliók élete múlhat a helyes válaszon.
– Én azt mondom, bárki felhasználhatja.
Henog Canwen előredőlt a székén.
– Úgy hiszem, Narven mester már épp elég méltatást kapott a művével kapcsolatban. Elég idő tel el, mit gondolsz, inkvizítor?
Ventar lehunyta szemét. Ellenőrizte az asztrál és mentálsík áramlatait, és bólintott.
– A tárgyalás visszhangja immáron egyértelmű mintát mutat. Ha nem rontjuk el, kellő védelmet nyújthat.
– Akkor itt az ideje megtudni, miért vagyunk itt – sóhajtott fel az ifjú akolita és tenyérnyi selyemcsomagot helyezett az asztalra. Hogy mit rejthetett a selyem, azt nem lehetet tudni, ám a vérvörös szín, Eren címere és a kék fonállal hímzett hercegi pecsét szemernyi kétséget sem hagyott. – Azt reméljük, hogy a mai egyeztetéssel a Szövetség egyik legfájóbb problémája is megoldódhat.
– Te magasságos... – nyögte a Krad-pap, de mielőtt folytathatta volna, Henog Canwen figyelmeztetően felemelte a kezét.
– A legjobb, ha az ő neve még gondolatban sem merül fel bennünk. A herceg végig rejtélyes szereplője a darabnak, bár az ő személye körül forog minden.
Ventar és a tiadlani drágakőmágus egyszerre bólintottak.
Krad papja megtörölte izzadó homlokát.
– Úgy tudtam, hogy a... herceget ismeretlen helyen tartják fogságban.
– Idegen síkon, ahogy a szóbeszéd járja – egészítette ki a tiadlani.
– Nos, a helyzet ennél némiképp... bonyolultabb – az ifjú akolita előredőlt a székén. – Huszonöt éve, kilenc hete és hét napja történt. Álmában érte az orvtámadás, és ezt a tudatát védő pajzsok és a rúnavédelmek sem akadályozhatták meg. Eddig azt feltételeztük, hogy egy számunkra ismeretlen eredetű szimpátiás mágia révén a második fekete hadúr és a Halál Hatodik Nagymestere hajtotta végre az ármányt... ám a történtek tegnap új megvilágításba kerültek.
Lassan, óvatosan széthajtogatta a vörös selymet.
Ódivatú ezüstnyaklánc vált láthatóvá, a kyr örökségek között lehetett találni hasonlót. A gyertyafényben ragyogni látszott a medalionjában lévő bíborszín gyöngy.

Írói háttér: Tharr szeret

A Bgy III. novelláinak sorát a prológussal kezdem. Nem a kötet kronológiája miatt, hanem mert ez készült el legelőbb (és a továbbiakban is a megírás sorrendjét fogom követni). A bejegyzésben (ahogy a többi ilyen is) a következő témákat igyekszem körüljárni: kedvenc részlet/gondolatmenet, írói háttér, írástechnika, önértékelés.

"Csak egy birodalmi csatamágus ismerhet ilyen formulát. Milyen átkozott leszámolásba keveredett?
Így, hogy tudta mit keressen, már érzékelte a csatamágus elméjét... és a következő pillanatban Chyuss rádöbbent, hogy ha ez neki sikerült, a másik két varázstudó így lehetett ezzel. Nem akart belegondolni, hogy a felek milyen következtetésekre jutnak – ő maga biztos a gyengébbnek tűnő veszélyforrás kiiktatásával kezdte volna.
Ha a tűzvarázsló azt hiszi, hogy ő a birodalmi csatamágus oldalán harcol...
Sietve lehunyta a harmadik szemét, de a hamuszín lángok mintha a gondolataira reagáltak volna: egycsapásra végigsöpörtek az ivórészen. Nem kifejezetten a pusztítás volt a céljuk, sokkal inkább az, hogy a tűzvarázsló bemérhesse, mely területeken ütközött ellenállásba, mi hol nem perzselődött meg.
– Ments meg... mentsd meg, amit érdemesnek ítélsz, uram! – csattant fel a romok alól háztulajdonos könyörgő hangja.
Átkozott féreg, és még van bátorsága! Az ilyenek miatt terjedt el az a mondás Toronban, hogy csak a hitsorosaival ne kezdjen az ember...
Chyuss tekintete előbb a kövér disznóra, majd a mellette kuporgó Sahára villant – az orgyilkos elég régóta volt már hű társa ahhoz, hogy értse kimondatlan szavait is.
Egy mozdulat, és a férfi torkán vörös vigyort fakasztott az orgyilkos kése.
Chyuss késlekedés nélkül a vért spriccelő sebbe nyúlt, és lüktető rúnákat írva felhúzott maguk köré egy új, erősebb védelmet.
A lángorkánt kisvártatva tűzcsapás követte: a varázslatok mintha a tér minden irányából nekik rontottak volna. Az egymást követő csapások váltakozó erejéből ítélve Chyuss megállapíthatta, hogy tévedett az előbb.
Mindkét varázstudó a másik fél szövetségesének hitte."

Bíborgyöngyök III. - A számadás

1. magyar kiadás
512 oldal

Tartalomjegyzék:

Heidel Dan: Tharr szeret
Keith Alanson & Norman Fellings: Az osztó nem játszik
Mira Sandoval: Ha nő a tét
Zelei Gábor: Préda
Heidel Dan: Határon innen, határon túl
Harold Barouche: Zenél a szél
Indira Myles: Áldozatok
Heidel Dan: Boszorkánycsók
Boruzs Gergely Gábor: Hínár és gyöngy
Heidel Dan: Hagyomány
Heidel Dan: Titkos találkozó
Eric van Dien: Vad és vadász
Heidel Dan: Álomúrnő
Heidel Dan: Kétség sem fér hozzá
Keith Alanson & Norman Fellings & Heidel Dan: Az osztó mégis játszik
Keith Alanson: Profit
Függelék

Eretnek 3.0

Egy tervezet kibontásának bemutatása három kategória-ugrásban - hármas verzió

Ez a változat 2007-ben íródott, lényegében egy este alatt: előbb egy ötlet volt, stílusgyakorlatként kidolgozva, később ez lett az Eretnek című regény-koncepció alapja.
Az alábbi részlet meglátásom szerint már csak alig tucatnyi sebből vérzik, és technikailag jóval kevesebb hiba van benne, mint az előzőekben - ugyanakkor elveszett belőle az eredeti töltet, azaz már csak nyomokban van meg benne, ami majd mindenképp javításra szorul. Az egész túlságosan hideg, és ahogy le tudtam mérni, másoknak egyáltalán nem azt a képet adja ki, mint ami az én fejemben van (legfőképpen azért sem, mert itt tényleg tudni kell az előzményeket, ez a három fejezet pedig a regény közepéről való).

Eretnek 2.0

Egy tervezet kibontásának bemutatása három kategória-ugrásban - kettes verzió

A jelenlegi koncepcióhoz már jobban hasonlító változat már az Anyrok alkonya - Lobogók hajnala kötetbe készült. Hogy végül miért nem került bele (azaz pontosabban miért nem fejeztem be akkor), az egy másik történet, itt és most nem fontos.
Az alább olvasható változat 2003 novemberében készült el. Akkor még úgy volt, hogy Marcus Flain barátommal megírjuk közösen a 'Hajnalban' című novelláskötetet - ennek alapján kisebb változtatáson ment át 2005 márciusában.

Az írás már vagy két éve nem került elém - de most, hogy átnéztem, meg kellett állapítsam, hogy megvan benne az a nehezen körülírható töltet, amiért érdemes megírni egy történetet. Igaz emellett ez is vagy száz sebből vérzik, de legalább nem ezerből, mint az előző. Leginkább írástechnikai problémák vannak vele,  a rengeteg, még mindig kezdőkre jellemző stíluselem mellett legfőképpen az, hogy egy ilyen sztorit nem ilyen szerkezettel kell igazán hatásosan megírni. Emellett az alaptörténetre is ráférne némi toldozás és csiszolás, főleg ami az információs blokkokat illeti, mert bár tulajdonképpen minden lényeges tény megbújik a részletek között, olvasó legyen a talpán, aki ebből össze tudja állítani a teljes képet.
Ezzel együtt, amikor elkezdtem átfésülni az elmúlt év anyagait, meg kellett állapítsam, hogy ezt a novellát minden hibájával együtt is szeretem. Ez pedig baj, a legkomolyabban mondva az, mert ha egy író nem képes kellő távolságtartással szemlélni az anyagait, akkor nagyon könnyen sérülhet a minőségi irányelv.
Ebből a szempontból most tulajdonképpen gyenge vagyok, mert nem véletlenül tanítja számtalan írástechnikai irányzat azt, hogy "nyírd ki a kedvenceidet". De más szavakkal nevezhetjük sajátos temetésnek is - mert a szöveget darabokra szedem és csak egy részét tartom meg, a novella ebben a formában sehol máshol nem jelenhet meg, neki csak ennyi rivaldafény juthat.

Eretnek 1.0

Egy tervezet kibontásának bemutatása három kategória-ugrásban - első verzió

Az első változat sosem került véglegesítésre, már az alábbi töredék formájában elhasalt a kollégák előtt - jól átható lesz, hogy nem véletlenül.
Viszont a koncepciót már akkor kitaláltam... sőt. Kis műhelytitok: az én Ó-Ryek koncepcióm a kilencvenes évek elején megszületett, amikor Gazsitól még nem jelent meg semmi Ryekről, és talán mondanom sem kell, mennyire le voltam sújtva a Kyria örök című novelláskötetben megjelent Boomen kisregény láttán. Egyrészt, mert jó volt, másrészt, mert a puszta létével keresztbevágta az összes álmodozásomat.

2001-2002 jutott eszembe, hogy lehetne mégis megcsinálni azt, amit elterveztem. Ilyenformán az ó-ryeki koncepció kályhája nem Ceriak karaktere volt, hanem egy elv. Hogy a hatodkorban létezett egy tiszta, a régi kyr értékekért harcoló erő, és bár tragikus módon el kellett bukniuk a Tharr-Shulur ármánykodás miatt, az örökségük túlélte őket, és ezek a valakik csak elrejtették az utánuk jövők számára a megvilágosodás, későbbi (hetedkor végi) felemelkedés lehetőségeit.
Ez az alább linkelt novellában ugyan nem lesz tetten érhető, de talán elhiszitek nekem, hogy ez már akkor is a terv része volt.

És akkor a novelláról.
Hosszasan mérlegeltem, hogy kitegyem-e. Minden író rejteget efféle csontvázakat a szekrényében, de többségünkben győz a józan ész ahhoz, hogy egy shift+del varázslattal a jól megérdemelt feledés örök homályába repítsük őket - mert az ilyen sosem szép látvány, semmilyen módon. A novella tökéletesen hozza a kezdő írók legklasszikusabb tipushibáit: borzalmasan túlírt, rossz elemekre fókuszáló, szerkezetileg széteső, hangulatilag kétséges, stilisztikailag gyenge darab. Ahogy látom, van úgy húsz eleme (képe, érzése-gondolata, jelenete), amelyet érdemes megtartani, a többi úgy ahogy van, kuka.

Viszont írástechnikai vonatkozásban ez az anyag egy aranybánya lesz a rossz példákra. Ennek szellemében azért mindenképpen idevésem: folytatás csak erős idegzetűeknek!
Az Eretnek 1.0 innen érhető el:
Eredeti link: Pengetánc 

Az Ó-Ryek tervezet

Az Ó-Ryeki történetszálat feldolgozó sorozat kötetei

A fórumos ténykedésem révén többen már tudják, hogy alapvetően az Anyrok alkonya-Lobogók Hajnala kötet hiányosságai inspiráltak arra, hogy letegyem az asztalra a teljes történetszálat. Ez lényegét nézve Ceriak életútját jelenti, a Hatalmassá válásának pillanatától és az ötszázéves háború végkifejletétől kezdve.