Ez
az első írásom, amelynél úgy éreztem, hogy szinte minden mondata és szava
a helyén van. Természetesen vannak hibái (sőt, egyes szerkezeti
megoldásai kimondottan kockázatosak és határesetnek tekintendők még
szerintem is), de ez már kiállta az idő próbáját. Mivel nem kevés önéletrajzi ihletettség
is megtalálható benne (természetesen megspékelve azzal, hogy külső szemlélőnek igen nehéz eldönteni, melyik része egyértelműen az és melyik egyértelműen nem), máig úgy vagyok vele, hogy itt csakis a magam érdekeit nézem. Szakmai oldalról ugyanis tényszerűen sok igaz érvet fel lehet sorakoztatni ellene, de ez az a helyzet, amikor
elsősorban nem a mesterségbéli okosságok érdekelnek, hanem a mit hogyan akartam
elmondani kérdése. Ebben pedig minden csakis egy célnak dolgozott alá, és a végére egy számomra fontos premissza igazolásra került -
küldetés teljesítve, viszlát és kösz a halakat.
Akad itt még egy érdekes vonatkozás. Mivel egész életemet meghatározza a sport és annak vetületei, különös tapasztalat
volt számomra az írói világba kerülve, hogy a környezetemben mennyire
egyedül voltam a sport (és ezen belül a futball) szeretetével. Azután messzebbre nézve már
láttam egy-egy írót, akiknél felfedeztem az ismerős fanatizmust, de máig
furcsa érzés arra gondolnom, hogy a szakmából van vagy harminc
(szerk. tíz évvel később: ötven, száz) férfiember ismerősöm, akik közül senki nem tudja (szerk. tíz évvel később: vagy alig néhányan tudják), hogy itt mit miért így írtam meg.
