Ami most következik, azt eredetileg a harmadik bejegyzésnek terveztem, de mert Marcus épp most tart itt az Enrawelli Scriptóriummal,
talán ezt érdemes előre venni. Meg aztán, ki tudja, a sok elmélet
helyett talán sokat segíthet mindjárt az elején egy gyakorlati példa.
Az első részben igyekeztem bemutatni, hogy mennyire másképp festhet
egy ifjú titán írása az alkotó és a szerkesztő szemszögéből nézve. A
hozzászólásokból kiderült, hogy bár a leírásom elég egyértelműre
sikeredett, ez is tipikusan olyan helyzet, amelyről egészen más
beszélni, és teljesen más átélni azt. És mert az írásban ez utóbbi
segíthet, meg jómagam is kedvelem a "tűzben edződik az acél"
elvet, akkor konkretizáljunk.
