Másikvilág töredék - Daik Díjvenhar elkárhozása

A következő töredék a netes körökben Zöld Íjász tervezet néven elhíresült (és hamvaiba holt) kötetbe tervezett novellám nyitása. Két dolgot érdemes róla tudni. Egyrészt a koncepcióm a szerkesztők szerint is erősen határeset volt, tehát éppenhogy beférhetett volna a kötetbe (sőt, ha mindenki leadja azt, amit kitalált, talán be sem fértem volna, mert el kell ismernem, hogy az én novellám nem kimondottan a Zöld Íjászról szólt). A másik, hogy számomra az Anyrok alkonya projectet követően ez volt az első igazi félre-lépés, már ami a szabvány írói gondolatköröktől való elvonatkoztatást jelenti. Ezért is szeretem ennek az anyagnak minden sorát, az eszmeiségét éppúgy, mint a tervezet részleteit. Az elején még a stílusommal is ki vagyok békülve (ez nálam tényleg ritkaság). Legalábbis szeretném azt hinni, hogy az elfes eszmevilággal sikerült kellően hihető mesés-histórikus hátteret adni a tartalomban gazdag körmondataimnak.

Ami a lényeget illeti: azért is érdekesek lehetnek ezek az írói dolgok, mert Daik Díjvenhar kapcsán engem már az Anyrok alkonya idején az foglalkoztatott a legjobban, hogy válhatott egy elf nekromantává (vagy valami hasonlóvá). Számomra a karakterében ez a drámai változás a legvonzóbb: erre nem egyszerű kérdésre csattanós választ adni. Ezért is teszem ki bátran ezt a részletet, mert bár látszólag sok titkot felfed, a novella velejét tekintve ez még csak felütés, messze nem itt van a vége.

Férgek aranykora - Cjenhyren

Idén új kategóriát vezetek be - "töredék" címen felkerül ide néhány olyan anyag, ami egyelőre a winchesteremen pihen, és ilyen vagy olyan okokból megakadtam velük, illetve épp nem ezekkel foglalkozom. Vagy mert nem szeretném, hogy ha már dolgoztam vele, némán és magányosan döglődjenek az ismeretlenségben. Vagy mert pusztán csak kíváncsi vagyok pár visszajelzésre.
A plusz egy érv természetesen számomra mindent visz: igyekszem gyakrabban jelentkezni a blogon, és ha nincs új anyagom, jó lesz a régi is.

Az elsővel már régóta adós vagyok néhány olvasómnak, így ez egyben egyfajta tartozás lerovás is. Most, hogy végigolvastam, találtam még benne bőven javítanivalót: tördezett, nem teljesen tiszta gondolatmenetek, néhány idegenszótúltengés, túlmagyarázás - de egyben azt is megállapíthattam, hogy hiába írtam ezt vagy hét éve, egyes részeit ma sem tudnám jobban. Vagy inkább nem akarnám, mert ilyen ízlésem van. Ez a fejezet volt az első, ami elkészült a már sokszor emlegetett Férgek aranykora regényhez - és egyben számomra ez is a motorja annak, hogy ezt egyszer mindenképpen be akarjam fejezni.

Tarvízió

Az alábbi novellának van egy különös apropója: miután elkészült, évekig nem értettem, hogy értelmiségi körökből miért nem kapok rá egy érdemi visszajelzést sem, csakis zsigeri (nemtetsző) reakciókat. Amikor az első utálóiról kiderült, hogy szélsőségesen feminizmus pártolók/szimpatizánsok, már kezdtem kapizsgálni a dolgot, de a teljes kép csak tavaly világosodott meg előttem, éppen e témában folytatott tanulmányok tükrében.
Sajnos a mai világban sokan vannak, akik olyan előszeretettel ülnek fel ezeknek a hatásoknak, hogy ami kicsit is félreérthető, azt ők bármi áron félre akarják érteni. Ezzel egyébként nekem alapvetően még nem is lenne bajom (a korlátlanul szabad véleményben hiszek), csak onnantól kezdve van problémám vele, ha csípőből ítélkezéssé fajul, és az "élből letámadás" jelensége lesz a következménye.

Az alábbi novella részemről pedig innen nézve extra támadási felület nyújt, hiszen a totál szándékosan belevitt és kigúnyolt emberi gyarlóságok mellett pozitív jellegűnek beállított, abszolút atipikus férfi karakter van benne, totál sablonos és egyértelműen negatív női karakter ellenpontozásokkal - ennek a fele is elég lehetne az egybites stigmázáshoz. Tőlem egyébként ez azért ritka kivétel, mert a romantika/szerelem terén mindig is extra pozitív, mondhatni idealista és naiv beállítottságú voltam. Azaz amikor én erről írtam, annak mindig jó vége volt, mondhatni túl érzelmes és nyálas is - és ezekhez képest itt óriási a váltás/szembefordulás.
Én ezért is szeretem. Egy író dolga néha csak az, hogy kicsit megbillentse a bevett sémákat, és úgy hasson az olvasóra, hogy simán csak rámutat egy másféle nézőpontra. A többi pedig már az olvasó dolga.

Félreértés ne essék, sosem gondoltam azt, hogy ez itt irodalmi remekmű lenne, ide nekem érte minden díjat, de ízibe. Azt is pontosan tudom, hogy úgy kb. minden létező szakmai szabállyal szembemegy, amivel lehet (szándékosan ismert sémákból építkezik, szándékosan használ tartalom fricskázással romantikus szerkezetet - és szándékosan vannak benne olyan hangsúlyeltolódások, hogy amit nem kellene ecsetelni, azt bővebben részletezi, amit pedig jobban kellene fejtegetni, arra csak fél mondatban utal), tehát innen nézve a visszajelzések egy részét én is jogosnak találtam. De részemről akkor sem értékrendi kinyilatkoztatás (ahogy jópáran hitték), csak egy határfeszegetős kísérlet, nem kevés vonneguti hatástól kísértve.
Mondhatni. néha - így megy ez.

Ami még érdekes lehet (és amiért szerintem itt lehet a helye), az a zsigeri reakciók milyensége – ebből küldenék egy csokorra valót, mindenkinek, aki szereti az efféléket.

Kizárt, hogy így is működhetnek ezek a dolgok.
Nincs benne egy szimpatikus karakter sem.
Nő így márpedig nem viselkedik.
Nők nem beszélnek így.
Ilyen nők nem léteznek.
Ilyen férfi márpedig nincs.
Ezek azok a dolgok, amelyekről nem illik beszélni – de így meg aztán semmiképpen sem.

Fényhozó

Az ezután következő bejegyzésem egy kicsit személyesebb témájú lesz, és az írói háttérmunkám bizonyos módszereinek bemutatása mellett elsősorban a saját - vélt vagy valós - igazságaimat fogom benne fejtegetni. Ehhez a lebegő esetlegesség miatt szerintem találó adalék lehet az alábbi, 2004-es írásom. Ez az akkor "egyperceseknek" nevezett novelláim legmarkánsabb darabja volt, és bár az eszmeiségével ma már nem feltétlenül értek egyet, úgy látom, a lényege azóta is megállja a helyét. Akinek van kedve mások véleményén töprengeni, érdemes elolvasni a beérkezett hozzászólásokat is (fontos megjegyzés, hogy a novella akkori formájában néhány mondattal mellélőttem, ez azóta javításra került).

Játék

Ez az első írásom, amelynél úgy éreztem, hogy szinte minden mondata és szava a helyén van. Természetesen vannak hibái (sőt, egyes szerkezeti megoldásai kimondottan kockázatosak és határesetnek tekintendők még szerintem is), de ez már kiállta az idő próbáját. Mivel nem kevés önéletrajzi ihletettség is megtalálható benne (természetesen megspékelve azzal, hogy külső szemlélőnek igen nehéz eldönteni, melyik része egyértelműen az és melyik egyértelműen nem), máig úgy vagyok vele, hogy itt csakis a magam érdekeit nézem. Szakmai oldalról ugyanis tényszerűen sok igaz érvet fel lehet sorakoztatni ellene, de ez az a helyzet, amikor elsősorban nem a mesterségbéli okosságok érdekelnek, hanem a mit hogyan akartam elmondani kérdése. Ebben pedig minden csakis egy célnak dolgozott alá, és a végére egy számomra fontos premissza igazolásra került - küldetés teljesítve, viszlát és kösz a halakat.

Akad itt még egy érdekes vonatkozás. Mivel egész életemet meghatározza a sport és annak vetületei, különös tapasztalat volt számomra az írói világba kerülve, hogy a környezetemben mennyire egyedül voltam a sport (és ezen belül a futball) szeretetével. Azután messzebbre nézve már láttam egy-egy írót, akiknél felfedeztem az ismerős fanatizmust, de máig furcsa érzés arra gondolnom, hogy a szakmából van vagy harminc (szerk. tíz évvel később: ötven, száz) férfiember ismerősöm, akik közül senki nem tudja (szerk. tíz évvel később: vagy alig néhányan tudják), hogy itt mit miért így írtam meg.

Eretnek 3.0

Egy tervezet kibontásának bemutatása három kategória-ugrásban - hármas verzió

Ez a változat 2007-ben íródott, lényegében egy este alatt: előbb egy ötlet volt, stílusgyakorlatként kidolgozva, később ez lett az Eretnek című regény-koncepció alapja.
Az alábbi részlet meglátásom szerint már csak alig tucatnyi sebből vérzik, és technikailag jóval kevesebb hiba van benne, mint az előzőekben - ugyanakkor elveszett belőle az eredeti töltet, azaz már csak nyomokban van meg benne, ami majd mindenképp javításra szorul. Az egész túlságosan hideg, és ahogy le tudtam mérni, másoknak egyáltalán nem azt a képet adja ki, mint ami az én fejemben van (legfőképpen azért sem, mert itt tényleg tudni kell az előzményeket, ez a három fejezet pedig a regény közepéről való).

Eretnek 2.0

Egy tervezet kibontásának bemutatása három kategória-ugrásban - kettes verzió

A jelenlegi koncepcióhoz már jobban hasonlító változat már az Anyrok alkonya - Lobogók hajnala kötetbe készült. Hogy végül miért nem került bele (azaz pontosabban miért nem fejeztem be akkor), az egy másik történet, itt és most nem fontos.
Az alább olvasható változat 2003 novemberében készült el. Akkor még úgy volt, hogy Marcus Flain barátommal megírjuk közösen a 'Hajnalban' című novelláskötetet - ennek alapján kisebb változtatáson ment át 2005 márciusában.

Az írás már vagy két éve nem került elém - de most, hogy átnéztem, meg kellett állapítsam, hogy megvan benne az a nehezen körülírható töltet, amiért érdemes megírni egy történetet. Igaz emellett ez is vagy száz sebből vérzik, de legalább nem ezerből, mint az előző. Leginkább írástechnikai problémák vannak vele,  a rengeteg, még mindig kezdőkre jellemző stíluselem mellett legfőképpen az, hogy egy ilyen sztorit nem ilyen szerkezettel kell igazán hatásosan megírni. Emellett az alaptörténetre is ráférne némi toldozás és csiszolás, főleg ami az információs blokkokat illeti, mert bár tulajdonképpen minden lényeges tény megbújik a részletek között, olvasó legyen a talpán, aki ebből össze tudja állítani a teljes képet.
Ezzel együtt, amikor elkezdtem átfésülni az elmúlt év anyagait, meg kellett állapítsam, hogy ezt a novellát minden hibájával együtt is szeretem. Ez pedig baj, a legkomolyabban mondva az, mert ha egy író nem képes kellő távolságtartással szemlélni az anyagait, akkor nagyon könnyen sérülhet a minőségi irányelv.
Ebből a szempontból most tulajdonképpen gyenge vagyok, mert nem véletlenül tanítja számtalan írástechnikai irányzat azt, hogy "nyírd ki a kedvenceidet". De más szavakkal nevezhetjük sajátos temetésnek is - mert a szöveget darabokra szedem és csak egy részét tartom meg, a novella ebben a formában sehol máshol nem jelenhet meg, neki csak ennyi rivaldafény juthat.

Eretnek 1.0

Egy tervezet kibontásának bemutatása három kategória-ugrásban - első verzió

Az első változat sosem került véglegesítésre, már az alábbi töredék formájában elhasalt a kollégák előtt - jól átható lesz, hogy nem véletlenül.
Viszont a koncepciót már akkor kitaláltam... sőt. Kis műhelytitok: az én Ó-Ryek koncepcióm a kilencvenes évek elején megszületett, amikor Gazsitól még nem jelent meg semmi Ryekről, és talán mondanom sem kell, mennyire le voltam sújtva a Kyria örök című novelláskötetben megjelent Boomen kisregény láttán. Egyrészt, mert jó volt, másrészt, mert a puszta létével keresztbevágta az összes álmodozásomat.

2001-2002 jutott eszembe, hogy lehetne mégis megcsinálni azt, amit elterveztem. Ilyenformán az ó-ryeki koncepció kályhája nem Ceriak karaktere volt, hanem egy elv. Hogy a hatodkorban létezett egy tiszta, a régi kyr értékekért harcoló erő, és bár tragikus módon el kellett bukniuk a Tharr-Shulur ármánykodás miatt, az örökségük túlélte őket, és ezek a valakik csak elrejtették az utánuk jövők számára a megvilágosodás, későbbi (hetedkor végi) felemelkedés lehetőségeit.
Ez az alább linkelt novellában ugyan nem lesz tetten érhető, de talán elhiszitek nekem, hogy ez már akkor is a terv része volt.

És akkor a novelláról.
Hosszasan mérlegeltem, hogy kitegyem-e. Minden író rejteget efféle csontvázakat a szekrényében, de többségünkben győz a józan ész ahhoz, hogy egy shift+del varázslattal a jól megérdemelt feledés örök homályába repítsük őket - mert az ilyen sosem szép látvány, semmilyen módon. A novella tökéletesen hozza a kezdő írók legklasszikusabb tipushibáit: borzalmasan túlírt, rossz elemekre fókuszáló, szerkezetileg széteső, hangulatilag kétséges, stilisztikailag gyenge darab. Ahogy látom, van úgy húsz eleme (képe, érzése-gondolata, jelenete), amelyet érdemes megtartani, a többi úgy ahogy van, kuka.

Viszont írástechnikai vonatkozásban ez az anyag egy aranybánya lesz a rossz példákra. Ennek szellemében azért mindenképpen idevésem: folytatás csak erős idegzetűeknek!
Az Eretnek 1.0 innen érhető el:
Eredeti link: Pengetánc