A kyr Hatalmasokról

- bár csak munkaanyag, ha már a fórumra kikerült, itt is itt a helye -

Az Ötödkor Hatalmasai alapvetően többféle filozófiai irányzatot követtek. Ez közül négy markánsan különválasztható és érthető a kyr történelem tükrében: azaz egy fő és három elágazása, amely egyfajta fejlődési ívet is megrajzolt a kyr Hatalmasoknak (bár a történelem fintoraként a rendszer nem feltétlenül lineáris módon, időrendben haladva került kiépítésre).

Olyan titkok ezek, amelyek kapcsán több lényeges ponton csak következtetésekre hagyatkozhatunk, de a tények azt mutatják, hogy a kyrek oldalán már az ynevi partraszállásuk pillanatában feltűnhettek olyan erejű, Calowynról származó Hatalmasok, akiket később egy ynevi iskolának sem sikerült kinevelnie. Az is helytálló megállapítás lehet, hogy Yneven a kyrek szisztematikus kísérletezésbe kezdtek, mintha azt szerették volna elérni, hogy az új módszerek révén minél többen alkalmassá válhassanak a calyr szintű beavatásra.

A kyr filozófiákról

A meghatározó kyr filozófiai irányzatok mindegyike szakrális dogmákon vagy a kyr magasmágia tudásanyagán alapult. Amelyik rendszernek nem volt ilyen stabil háttere, alapja, az hosszú távon nem vehette fel a versenyt a tradicionális irányzatokkal. Az esetek többségében különösebb nyomot sem hagyott hátra – mert ami nem volt elég jó, azt felesleges lett volna feljegyezni is, ami pedig használható volt belőle, azt kivétel nélkül mindig felszívta egy másik kezdeményezés, és más formába alakítva vitte tovább.

Férgek aranykora - Cjenhyren

Idén új kategóriát vezetek be - "töredék" címen felkerül ide néhány olyan anyag, ami egyelőre a winchesteremen pihen, és ilyen vagy olyan okokból megakadtam velük, illetve épp nem ezekkel foglalkozom. Vagy mert nem szeretném, hogy ha már dolgoztam vele, némán és magányosan döglődjenek az ismeretlenségben. Vagy mert pusztán csak kíváncsi vagyok pár visszajelzésre.
A plusz egy érv természetesen számomra mindent visz: igyekszem gyakrabban jelentkezni a blogon, és ha nincs új anyagom, jó lesz a régi is.

Az elsővel már régóta adós vagyok néhány olvasómnak, így ez egyben egyfajta tartozás lerovás is. Most, hogy végigolvastam, találtam még benne bőven javítanivalót: tördezett, nem teljesen tiszta gondolatmenetek, néhány idegenszótúltengés, túlmagyarázás - de egyben azt is megállapíthattam, hogy hiába írtam ezt vagy hét éve, egyes részeit ma sem tudnám jobban. Vagy inkább nem akarnám, mert ilyen ízlésem van. Ez a fejezet volt az első, ami elkészült a már sokszor emlegetett Férgek aranykora regényhez - és egyben számomra ez is a motorja annak, hogy ezt egyszer mindenképpen be akarjam fejezni.

Ynevi mágikus világkép 2. rész

Olvasói kérdés: a mágikus világkép kidolgozása 3. rész

Eredetileg nem terveztem, hogy ezt külön cikkbe írom, de a beérkezett érdeklődések rámutattak arra, hogy a magvasnak szánt elméletet szükségszerűen le kell vezessem gyakorlati példákra is, hogy a rendszerem értelme egyértelmű legyen.

Az alábbiakban tehát a mágikus világképem elvi hátterének gyakorlati felhasználásáról lesz szó. Ezek jó része még mindig nem rendszer szintű konkrétum, de már majdnem olyasmi - az rpg motorban is használató lényeg, számok nélkül. 

Frissítve: 2011.11.11. 11:11

Írói háttér: Boszorkánycsók

Bár nincs hazám, borom, se feleségem
és lábaim között a szél fütyül,
lesz még pénzem és biztosan remélem,
hogy egy nap nékem minden sikerül.
S ha meguntam, hogy aranytálból éljek,
a palotákat majd otthagyom,
hasamért vérnászt járhatnak a férgek,
és valahol az őszi avaron,
egy vén tövisbokor aljában, melyre
csak egy rossz csillag sanda fénye süt:
maradok egyszer, ’dassyni Balruss, fekve,
megáldva, leköpve mindenütt.
Odassyn Balruss: Ballada a senkik prófétájáról*
---------------------------------------------------------------------------------------
* eredetiben François Villon: Ballada a senki fiáról, Faludy György átköltésében
---------------------------------------------------------------------------------------

Az ötletet egy régi boszorkányereklye, Dianen ékkövének legendája adta. Lymenthil Dianen, Alidax egyik rövid életű, ám annál hírhedtebb boszorkánykirálynője azt a Balrusst tartota szeretőként maga mellett, akit a toroni császári háborúk krónikái a legveszedelmesebb tébolyfilozófusként ismertek. A veszett költőt, aki egy állítólagos ó-ryeki szent nevében egymaga kezdett harcba a Boszorkányerőd uraival. Az ostobaságában líraian hősies Balruss végül elbukott, sosemvolt aranykort hirdető képzelgései a feledésbe vesztek, ám az isteneket is csak káromló próféciáinak többsége sokáig fenmaradt.
Az analógiát Alayss véletlen fedezte fel. A halandók legtöbb álma csupa asztrális szemét, az antiss formátlan mocsadéka. A lélekben feszülő energiák káros feleslege, amit azért vet ki magából a lélek, hogy az alvás a folyamatos megújhodást szolgálja. Ilyen alapon mennyi esélye lehetett annak, hogy a sokadik álmatlan éjszakájának antiss-járása közepette a legmélyebb, elfeledett régiókban épp egy olyan álomfoszlány ragadja meg a figyelmét, amelyben Dianen ékkövét látja? Egy fekete unikornist formázó, obszidián medaliont, amelynek egy kyr főrend épp a titkait adja? Ahol a medálból a kyr férfi kántálásától a szeme láttára hunyt ki a fény, és változott az antisson semmitmondó, homályos folttá?
Alaysst cseppet sem érdekelte a démoni Ryek és az átkozott toroniak mételye – annál inkább a történtek két tanulsága. Az a kevesek által ismert tény, hogy bármilyen kétes alak is volt Balruss, végül minden jóslata igaznak bizonyult a történelem folyamán. És ami még ennél is fontosabb, hogy létezett olyan mágikus módszer, amellyel az álmok esszenciáit varázstárgyakba lehetett zárni.
Évekig kutatott, mire kiderítette, hogy a lidércálmok, lázálmok, és az alvás zavarosan gomolygó ködjein túl léteznek másféle álmok is. Tisztábbak, erősebbek, élesebb emlékekkel, és nagyságrendekkel több energiával. Idővel meg is találta a forrásukat. Ősi fajok kitaszítottjait, akik ébren álmodtak, emberi eszelősöket, akik váltig állították, hogy amit elképzelnek, az valósággá válik. A legtöbb ilyen lélek elméje bomlóban volt, a szívük végérvényesen megromlott, ám az erő, ami a fejükben született, máglyaként világított az antiss birodalmában. Elég volt egyszer belekóstolnia, hogy elérje a bizonyosság.
Mások álmaiból meríteni az erőt, ő tényleg erre született.

Fless: Anyrok alkonya

2001 telén történt, hogy Gáspár András, az akkor alakuló Ronin kiadó vezetője felvette velünk a kapcsolatot. 2002 januárjában már több konkrétum is elhangzott, és ezek közül az egyik legfontosabb az volt, hogy az új kiadó mielőbb szeretne egy M* novelláskötet munkálataiba belevágni.

Eretnek 3.0

Egy tervezet kibontásának bemutatása három kategória-ugrásban - hármas verzió

Ez a változat 2007-ben íródott, lényegében egy este alatt: előbb egy ötlet volt, stílusgyakorlatként kidolgozva, később ez lett az Eretnek című regény-koncepció alapja.
Az alábbi részlet meglátásom szerint már csak alig tucatnyi sebből vérzik, és technikailag jóval kevesebb hiba van benne, mint az előzőekben - ugyanakkor elveszett belőle az eredeti töltet, azaz már csak nyomokban van meg benne, ami majd mindenképp javításra szorul. Az egész túlságosan hideg, és ahogy le tudtam mérni, másoknak egyáltalán nem azt a képet adja ki, mint ami az én fejemben van (legfőképpen azért sem, mert itt tényleg tudni kell az előzményeket, ez a három fejezet pedig a regény közepéről való).

Eretnek 2.0

Egy tervezet kibontásának bemutatása három kategória-ugrásban - kettes verzió

A jelenlegi koncepcióhoz már jobban hasonlító változat már az Anyrok alkonya - Lobogók hajnala kötetbe készült. Hogy végül miért nem került bele (azaz pontosabban miért nem fejeztem be akkor), az egy másik történet, itt és most nem fontos.
Az alább olvasható változat 2003 novemberében készült el. Akkor még úgy volt, hogy Marcus Flain barátommal megírjuk közösen a 'Hajnalban' című novelláskötetet - ennek alapján kisebb változtatáson ment át 2005 márciusában.

Az írás már vagy két éve nem került elém - de most, hogy átnéztem, meg kellett állapítsam, hogy megvan benne az a nehezen körülírható töltet, amiért érdemes megírni egy történetet. Igaz emellett ez is vagy száz sebből vérzik, de legalább nem ezerből, mint az előző. Leginkább írástechnikai problémák vannak vele,  a rengeteg, még mindig kezdőkre jellemző stíluselem mellett legfőképpen az, hogy egy ilyen sztorit nem ilyen szerkezettel kell igazán hatásosan megírni. Emellett az alaptörténetre is ráférne némi toldozás és csiszolás, főleg ami az információs blokkokat illeti, mert bár tulajdonképpen minden lényeges tény megbújik a részletek között, olvasó legyen a talpán, aki ebből össze tudja állítani a teljes képet.
Ezzel együtt, amikor elkezdtem átfésülni az elmúlt év anyagait, meg kellett állapítsam, hogy ezt a novellát minden hibájával együtt is szeretem. Ez pedig baj, a legkomolyabban mondva az, mert ha egy író nem képes kellő távolságtartással szemlélni az anyagait, akkor nagyon könnyen sérülhet a minőségi irányelv.
Ebből a szempontból most tulajdonképpen gyenge vagyok, mert nem véletlenül tanítja számtalan írástechnikai irányzat azt, hogy "nyírd ki a kedvenceidet". De más szavakkal nevezhetjük sajátos temetésnek is - mert a szöveget darabokra szedem és csak egy részét tartom meg, a novella ebben a formában sehol máshol nem jelenhet meg, neki csak ennyi rivaldafény juthat.

Eretnek 1.0

Egy tervezet kibontásának bemutatása három kategória-ugrásban - első verzió

Az első változat sosem került véglegesítésre, már az alábbi töredék formájában elhasalt a kollégák előtt - jól átható lesz, hogy nem véletlenül.
Viszont a koncepciót már akkor kitaláltam... sőt. Kis műhelytitok: az én Ó-Ryek koncepcióm a kilencvenes évek elején megszületett, amikor Gazsitól még nem jelent meg semmi Ryekről, és talán mondanom sem kell, mennyire le voltam sújtva a Kyria örök című novelláskötetben megjelent Boomen kisregény láttán. Egyrészt, mert jó volt, másrészt, mert a puszta létével keresztbevágta az összes álmodozásomat.

2001-2002 jutott eszembe, hogy lehetne mégis megcsinálni azt, amit elterveztem. Ilyenformán az ó-ryeki koncepció kályhája nem Ceriak karaktere volt, hanem egy elv. Hogy a hatodkorban létezett egy tiszta, a régi kyr értékekért harcoló erő, és bár tragikus módon el kellett bukniuk a Tharr-Shulur ármánykodás miatt, az örökségük túlélte őket, és ezek a valakik csak elrejtették az utánuk jövők számára a megvilágosodás, későbbi (hetedkor végi) felemelkedés lehetőségeit.
Ez az alább linkelt novellában ugyan nem lesz tetten érhető, de talán elhiszitek nekem, hogy ez már akkor is a terv része volt.

És akkor a novelláról.
Hosszasan mérlegeltem, hogy kitegyem-e. Minden író rejteget efféle csontvázakat a szekrényében, de többségünkben győz a józan ész ahhoz, hogy egy shift+del varázslattal a jól megérdemelt feledés örök homályába repítsük őket - mert az ilyen sosem szép látvány, semmilyen módon. A novella tökéletesen hozza a kezdő írók legklasszikusabb tipushibáit: borzalmasan túlírt, rossz elemekre fókuszáló, szerkezetileg széteső, hangulatilag kétséges, stilisztikailag gyenge darab. Ahogy látom, van úgy húsz eleme (képe, érzése-gondolata, jelenete), amelyet érdemes megtartani, a többi úgy ahogy van, kuka.

Viszont írástechnikai vonatkozásban ez az anyag egy aranybánya lesz a rossz példákra. Ennek szellemében azért mindenképpen idevésem: folytatás csak erős idegzetűeknek!
Az Eretnek 1.0 innen érhető el:
Eredeti link: Pengetánc 

Az Ó-Ryek tervezet

Az Ó-Ryeki történetszálat feldolgozó sorozat kötetei

A fórumos ténykedésem révén többen már tudják, hogy alapvetően az Anyrok alkonya-Lobogók Hajnala kötet hiányosságai inspiráltak arra, hogy letegyem az asztalra a teljes történetszálat. Ez lényegét nézve Ceriak életútját jelenti, a Hatalmassá válásának pillanatától és az ötszázéves háború végkifejletétől kezdve.