Fless: Anyrok alkonya

2001 telén történt, hogy Gáspár András, az akkor alakuló Ronin kiadó vezetője felvette velünk a kapcsolatot. 2002 januárjában már több konkrétum is elhangzott, és ezek közül az egyik legfontosabb az volt, hogy az új kiadó mielőbb szeretne egy M* novelláskötet munkálataiba belevágni.

Éreztem én, hogy ezt a lehetőséget mindenképpen ki kell használni, de bevallom őszintén, fogalmam nem volt arról, hogy kellene egy novelláskötet koncepciót összerántani. Csak abban voltam biztos, hogy valami nagy dobás kellene, valami olyan, ami gyökeresen eltér az eddigi Legendák & Enigmák sorozattól - ami úgy szépen letenné az új kiadó és az új szerzőgárda névjegyét az asztalra.

Ahogy emlékszem, ezzel sikerült is görcsbe rántanom a gyomromat, mert hiába teltek el hetek, semmi értelmes nem jutott eszembe, amellyel lehetett volna kezdeni valamit. Akkor jött az ötlet, hogy ne a szerzők szemszögéből kezdjek téma után kutatni, hanem keressek egy témát, ami jó, és előbb ez legyen meg, a többit meg majd utána meglátjuk.

Így kezdtem el lapozgatni a Summariumot annak reményében, hogy találok olyan dolgokat, amelyek meg is vannak alapozva, de valahol fehér foltok is, és kellő terepet nyújthatnak 5-10 szerző munkájához. Természetesen több befutó is volt (egy crantai időkbeli hőstörténet a Korona és kehely mögé építve, egy aquiros a Summarium aquir erekélyi alapján, és egy hetedkori zászlóháborús kötetterv), de végül egy fless döntött el mindent.

Korábban már írtam, de talán itt is említeni érdemes, hogy az Ó-Ryek koncepció Ryekjét eredetileg 1996-97-ben alkottam meg, egy akkori Valhalla Páholy modulpályázatra. Akkor azt hittem, hogy több év lelkes próbálkozás után érdemes mindent egy lapra feltenni, írni egy remek modult, két kísérőnovellával, hozzá egy komplett világleírást Ryekről - és ezzel majd bejuthatok a belső körbe. Hát ez nem sikerült. Az utólagos levél és telefonváltásokból ítélve a Magyar Posta okosságai miatt valószínűsíthető, hogy nem is jutott a zsűri elé az anyagom.  Mennyivel egyszerűbb a mai, emailes világban. :)
Persze még abban az évben jött ki Gazsi Kyria örökben írt novellája, és ettől szó szerint egy világ omlott össze bennem, ment is az én Ryekem a kukába, illetve ezután pár évig nem írtam M*-t.

A 2002 februárjában megálmodott új terv az volt, hogy mi lenne, ha megpróbálnám  saját Ryekemet Gazsi ötletei közé illeszteni. Arra konkrétan emlékszem, hogy az ötletet jónak találtam, de sokáig csak szenvedtem azon, hogy nem volt meg az egész lényege, az egész hajtóereje.

Na egyik este, egy lendülettel megírva ezután jött az alábbi fless (ez az eredeti, Andrásnak átküldött verzió).

---------------------------------------------------------------------------------------

Sötét évezredek

A legenda úgy tartja, a Birodalom utolsó tíz anyrja a Változások Síkjára menekült Shri-En Igron császárral együtt.

Nem így volt. A legendák legtöbbször kikerekítik avagy eltúlozzák a történet érdemi részét: különösen, ha a színfalak mögötti csatározásokról van szó – az érdek és a tervezés akkora jelentőséggel bír e gigantikus játszmákban, ami túlmutat mindenen.

A kyr nemesség akkor, abban az időkben azt hallotta, amit hallania kellett – egy vezeklő nagymester utolsó kívánságának és a császár kegyelmének eredményeképp.

És ott álltak mind a Birodalom anyrjai, szeretett császáruk színe előtt – az Égi Hajón kékes szikrák éledtek a feltámadó őserő nyomán. Délceg, büszke férfiak, nyomasztó terhek súlyával: a nemes vonásokon borús árnyékokkal csúfolódott a keserűség szégyene.
Egyenként léptek elő és hajtottak fejet az uralkodó előtt: ha létezett erő ég és nap alatt, ami feloldozást adhatott a vereség végett, az csak a császár kegyelme lehetett.
Shri-En Igron összerezzent az arany dregiss takarásában: bár tudta, mi fog következni, ember nem készülhet erre fel soha. A Birodalom tartományainak lobogói sorban hullottak előtte a porba, ősi szokás szerint: holtában is büszke griffmadaras zászló, tépett és vérrel mocskolt keilori címerpajzs, Freiglund könnyeket hullató ezüst sárkányai, Vindoria pengék keresztezte, hófehér szimbóluma...
A császár, bár az ajka is remegett, feloldozta és a hajóra bocsátotta mindegyik zászlóhordozót.
Tintaköpenyes ifjú maradt utoljára: valóságos óriás lehetett az övéi között. Éjfekete unikornis díszlett a mellén, a kezében tartott lobogón dühödten fujtató mantikor: a császárban egy pillanatra szánalom ébredt, hogy a szeretett anyrjának kell szégyenkeznie tartománya hitványai miatt.
A tizedik, az utolsó - a legaljasabb.
Toron zászlaja.
Az ifjú mágus habozni látszott, arcára sosem látott felindultság vetült. Fenn, a Hajón testvérei jóval többet értettek ebből – öreges sóhajjal vették tudomásul, milyen döntésre jutott.
Földre hullt a mantikor lobogó, gyűlölet taposott rajta: a tizedik anyr féltérdre ereszkedett a császár előtt, kezét a szíve felett díszlő thall’iks címerére téve… szénfekete szemei többet és előre láttak, mint mindig.
- A tíz szerencsétlen szám most, császárom. A kilenc ellenben: a hatalomé.
Shri-En Igron összerezzent: időbe telt, míg elérte az anyr szavainak súlya.
- Igaz anyr nem lehetek többé. Hadd legyek kyr és hallgathassak arra, amit a vérem susog.
A császár tekintete mintha elfelhősödött volna… egyszerre tisztelet ébredt benne az ifjú mágus iránt. Olyan tisztelet, melyre a történelemben sem előtte, sem utána nem akadt példa: ahogy arra sem, ami ezután következett.
Könnyed táncba kezdtek a finom ujjak, határozott vonalakkal rajzolva a levegőbe az Elbocsátás rúnáit: a császár teljesítette az ifjú mágus kívánságát, Toron anyrja feloldozást nyert a Birodalommal szembeni kötelezettségek alól...

--------------------------------------------------------------------------------------

Ahogy az imént mondtam, fless esetében felejtsük el a józan észt. Itt sem az a lényeg, hogy a Hatalmasok a Változások Síkjára mentek, nem az Égi Hajóra, ahogy az sem, hogy ilyen hatalmú karaktereknek milyen érzései, reakciói lehettek ebben a helyzetben... ezek később javítandó részletkérdés voltak.

Az viszont biztos, hogy az Anyrok alkonya Ó-Ryek koncepciója ebből a pár sorból került levezetésre, az intenzív alapélmény utáni töprengéssel, tervezgetéssel.

Ez a fless megfogta a résztvevőket, kivétel nélkül mindenkit... olyannyira, hogy ez a lendület a sok hiba és még több kavarás ellenére is kitartott a két évvel későbbi megjelenésig.

Sőt, szerintem ez a jelenet máig vállalható minden hibájával együtt, és nem véletlenül tartja a helyét az ynevi történelemben.

Ez lenne egy fless jelentősége, értelme, lényege.

A korábbi oldalam hozzászólásai

•   1.  celsior  2010. 04. 13. 22:42 
  

  hmm-mmm,
  (tudom, hogy ezt a dünnyögést utálod, de erre nem lehet azonnal, flottul és jólfésülten)
  Szerintem meg Ceriak azért érdemli meg a helyét ott és ahol, ahogyan azt a látomást /vagymit/ közvetítetted felénk.
  A fenti fless biztosan jó dolog, de -legalábbis részemről- nem ez volt az oka.
  cels.
  (aki örül, hogy Ryek úgy lett, ahogyan)
  
  
•   2.  Heidel Dan  2010. 04. 15. 11:32 
  

  Szia Imre!
  A hümmögéssel csak a M* írásaidban volt bajom, meg hogy mindenki ezt csinálta. Itt jó helyen van.
  Köszönöm a visszajelzést - én erre már nem emlékeztem, és kerekebb lett a történet tőle.