Olvasói kérdés: az elfvadász koncepció

A Bíborgyöngy III. egyik legkényesebb - ha nem a legkényesebb - kérdése az ereni elfek és az elfvadászok viszonyának újfajta megközelítése. Több kérdés is érkezett ezzel kapcsolatban, igyekszem mindegyiket megválaszolni.

Az első és legfontosabb tény: a koncepció szándékosan változott az első-második kötetben ábrázoltakhoz képest. Ez a változás olyannyira meghatározó volt a harmadik kötet tervezésekor, hogy ezzel a premisszával készült el maga a metaplot is. Azaz: vannak dolgok, amelyeket még a legelitebb vagányok sem úszhatnak meg következmények nélkül, legalábbis Ynev az a világ, amely efféle esetekben nem jön zavarba, hanem ésszerűen reagál.

Az elfvadász kérdéskör egyeztetésekor a legfontosabb alapelvként azt fektettük le, hogy a Bgy III. a Bgy II. Ynev 2.0-ként definiált irányultsága helyett a klasszikus, hősi Ynev-képet kell, hogy megmutassa. Természetesen ez nem lehetett átírás, csak újraértelmezés: az új megoldásnak az előzményekkel is kombatibilisnek kellett lennie.

Szerintem érdemes idevésni, hogy ebben a kérdésben a fórumon érkezett észrevételeket is alaposan figyelembe vettük: legfőképpen azért, mert többen egyetértettünk velük. Zsolt remekül megcsinálta ezt az elfvadász koncepciót, de a kettes kötettel már kicsit túllőtt a célon - a hősi és a reálisabb Ynev-szemszög szerint legalábbis mindenképp.

Az Bgy III-ban az elf nézőpont bevezetése tálcán kínálta a megoldást. Az elfvadász kontra elfek kérdésében a szerzőgárdában többen egyből ugyanarra asszociáltak - az elfek hagyják magukat levadászni, az ő szemszögükből nem létezhet más logikus magyarázat. Miután Eren az egykori Velarium területén fekszik, és a Karnevál is hatásosan levezette az elfek szent halálának egyik lehetőségét, a kultikus temetkezőhelyeken végrehajtott szertartásos eltávozás lehetőségén nem kellett sokat töprengeni.

Annál nagyobb gondot okozott az Arel árvák sorsának megnyugtató megoldása. Bár Zsolt teljes felhatalmazást adott a karakterei használatára, úgy gondoltam, az elvi értékeknek nem szabad sérülniük. Mert a reális Ynev világnézet felől az Arel árvák kvázi megérdemelhették volna, hogy nyom nélkül tűnjenek el a térképről, de azt az irodalmi munkát, amit Zsolt felépített, mindenképpen tiszteletben akartuk tartani.

A megoldást végül - tőlem meglehetősen szokatlan módon - mégsem ebből az irányból találtam meg, hanem az elfes átkötés elf főhőse ihlette. Seidhin nyomozását én mindvégig egyfajta elf jogi mizériaként terveztem (a szűkebb baráti körömben sok jogi végzettségű ismerősöm van, és évek óta hallom a sztorikat, ha akarom, ha nem), és a sereneya hólyagtekercsek elvének végiggondolásakor arra jutottam, hogy az Arel árvák csak egyféleképp küzdhetnek meg a becsületükért: vezekléssel.

Őszintén szólva disznó nagy szerencsém, hogy Yneven épp így van kitalálva az Arel kultusz, létezik Yllinor az ottani elfekkel, és a kráni határvidék - mert meggyőződésem, hogy ez a megoldás más panelek között nem működött volna.

Így viszont az Arel árvák teljes mértékben megmaradhattak olyannak, ahogy Zsolt megálmodta őket - csak a terepasztal változott meg körülöttük. Emellett szerintem érdekes dolgokat lehet levezetni ebből a felütésből. Ezekről a karakterekről remek történeteket lehet írni.

Én remélem, hogy egyszer valaki sort kerít erre. Amennyire megkedveltem az Arel-kultuszt, ha lehetőség adódik, még az is lehet, hogy egyszer majd én is elviszem őket egy körre.