Olvasói kérdés: a mágikus világkép kidolgozása

Egy mágikus világkép elvi alapjairól

NoiseEHC kérdése:

> "... mégis mi értelme lenne teljesen kidolgozni a regények számára (más szóval írói szempontból) egy mágia világképet, ha nagy valószínűség szerint a szerepjátékhoz nem lenne jó (túl unalmas, vagy túl tápos, vagy túlságosan játékrontó), a regényeket meg csak feleslegesen korlátozná, esetleg szembe menne már regényben megjelent varázslatokkal?"

Az első témafelvetéssel egyből bele is vágok a közepébe - ahogy elkezdtem összeírni a gondolataimat, mindjárt világossá vált, hogy ezt minimum két részletben lehet csak előadni. A fenti kérdés ugyanis dupla csavart tartalmaz, ami a M* specifikus válasz előtt szükségessé teszi az alapelvek tisztázását is.

Tehát: eleve milyen létjogosulsága lehet egy ilyen kidolgozásnak az irodalomban?

Bíborgyöngyök III. - A számadás

1. magyar kiadás
512 oldal

Tartalomjegyzék:

Heidel Dan: Tharr szeret
Keith Alanson & Norman Fellings: Az osztó nem játszik
Mira Sandoval: Ha nő a tét
Zelei Gábor: Préda
Heidel Dan: Határon innen, határon túl
Harold Barouche: Zenél a szél
Indira Myles: Áldozatok
Heidel Dan: Boszorkánycsók
Boruzs Gergely Gábor: Hínár és gyöngy
Heidel Dan: Hagyomány
Heidel Dan: Titkos találkozó
Eric van Dien: Vad és vadász
Heidel Dan: Álomúrnő
Heidel Dan: Kétség sem fér hozzá
Keith Alanson & Norman Fellings & Heidel Dan: Az osztó mégis játszik
Keith Alanson: Profit
Függelék

Fless: Anyrok alkonya

2001 telén történt, hogy Gáspár András, az akkor alakuló Ronin kiadó vezetője felvette velünk a kapcsolatot. 2002 januárjában már több konkrétum is elhangzott, és ezek közül az egyik legfontosabb az volt, hogy az új kiadó mielőbb szeretne egy M* novelláskötet munkálataiba belevágni.

Az írásról - a fless, mint mindenek kezdete

Koncepcióváltás következik az írás-gondolatok témában.

A kritikáról írt cikksorozat nem felejtődik el, de az odaát zajló eseményeket látva arra gondoltam, a nagy pusztítás-elméletek mellett talán szerencsésebb lenne az építő oldalról is írni, és párhuzamosan végigfuttatni egymás mellett a két gondolatsort.

Az írástechnikában, az írás tanulásában ugyanis van egy nem túl kellemes jelenség: mindig könnyebb arról beszélni, hogy mit ne csinálj. A tanulás folyamata jórészt figyelmeztetések, tiltások (vagy jó esetben ugyanezek instrukcióknak álcázott verzióinak) megértéséből és továbbgondolásából áll. Ez nagyon könnyen (nagyon sokszor) okozhat olyat, hogy az írópalánta egyszercsak úgy érzi, hogy jó-jó, ez tiszta sor, de ha én ezt mind betartom, akkor egy értelmes betűt sem tudok legépelni.

Ez a fajta írói blokk pedig inkább lelki pokol, mint előremutató tanulás.

Az kritikáról 2. - a pusztító módszer

Ami most következik, azt eredetileg a harmadik bejegyzésnek terveztem, de mert Marcus épp most tart itt az Enrawelli Scriptóriummal, talán ezt érdemes előre venni. Meg aztán, ki tudja, a sok elmélet helyett talán sokat segíthet mindjárt az elején egy gyakorlati példa.

Az első részben igyekeztem bemutatni, hogy mennyire másképp festhet egy ifjú titán írása az alkotó és a szerkesztő szemszögéből nézve. A hozzászólásokból kiderült, hogy bár a leírásom elég egyértelműre sikeredett, ez is tipikusan olyan helyzet, amelyről egészen más beszélni, és teljesen más átélni azt. És mert az írásban ez utóbbi segíthet, meg jómagam is kedvelem a "tűzben edződik az acél" elvet, akkor konkretizáljunk.

Az kritikáról 1. - ifjú titánoknak

Elvi tartozástörlesztés következik.

JJS kolléga - aki felé ezúton szeretném leróni tiszteletemet az inspiráló gondolatokért, meg azért, hogy engedte lenyúlni az blogbejgyzéses ötleteit - az elmúlt időszakban több írástechnikai anyagot feltett a blogjára, és ahogy én látom, ezek többsége bárki író számára hasznos olvasnivalók lehetnek.

Pár hete tervezem már, hogy becsatlakozom, de ez eddig nem jött össze - ám ez itt olyan téma, amit vétek lenne veszni hagyni.

Mivel JJS jómunkásemberi-írói szemszögből egész jól kifejtett mindent, én más irányból közelíteném meg a kérdést. A szigorúan vett saját élményeim helyett az írótársaimnál megfigyelt általánosabb dolgokkal, tendenciákkal, jelenségekkel foglalkoznék, amelyek végén a saját élményeim csak egy lehetséges megoldásként szerepelnek majd a konklúziók között. Ahogy látom, elég sok mondanivalóm összegyűlt, úgyhogy a téma több részletben megy.

Szerintem ott érdemes kezdeni, hogy mit tehet a kezdő, amatőr író, ha megírta a Magnus Opust, élete legjobbnak tartott művét, de legalábbis egy olyat, amelyet már alkalmasnak ítélt a nagyközönség elé tárásra. Vegyük azt a jó eséllyel sok mindenkire érvényes lehetőséget, hogy nincsenek kiadói kapcsolatai, és nem is ismer senkit a bennfentesek közül. Ha kapott egyáltalán visszajelzést, azt jó eséllyel csak a baráti körétől kapta, amelyek az esetek 99.9 %-ban azt tartalmazzák, hogy fú, ez nagyon jó cucc, sokkal jobb több, már megjelent regénynél, novellánál, neked mindenképpen nyomtatásban a helyed.

A shanícei paszkvillus

Rég volt, hogy ez a gyűjtemény a kezembe akadt, de azt hiszem, jelen helyzetemben keresve sem találhatnék jobb óvégi búcsúztatót.
Ilyet írni eleve hálás téma, hisz jórészt csak jegyzetelni kell, épp csak annyit kerekítve ki a valóságban történteket, hogy a sztori kicsit meggyőzőbb, a remélt mosoly szélesebb legyen. Ahogy emlékszem, ez volt az első olyan "írásom", ahol minden a tervek szerint alakult.

Annak idején többen kérdezték tőlem, miért ez a címe, hisz a paszkvillus politikai gúnyirat volt, hát hogy jöhetne ez egy ilyen M*-os anyaghoz. Nos, ez az érv kétségkívül igaz, és ebből a szempontból talán ez a legkevésbé sikerült címeim egyike - de az igazat megvallva eszemben sincs megváltoztatni. A cím jól hangzik, kellően felkelti a figyelmet, így beváltja legfontosabb feladatát. Emellett mivel kizárólag a saját, egykori szerepjátékos időnkből idézi fel a jobban sikerült pillanatokat, a paszkvillus gúny része nekünk szól, akik akkoriban tényleg halálosan komolyan vették ezt az egészet (talán ezért is jött össze ennyi hülyeség).
Minden további magyarázat és összeesküvés-elmélet felesleges.
Ez a gyűjtemény a mi csapatunk, a mi játékunk öniróniája, nem több, nem kevesebb.

Eredeti megjelenése itt - ha mást nem, a hozzászólások miatt érdemes megnézni, mert ott is összejött pár remek sztori.

Eretnek 3.0

Egy tervezet kibontásának bemutatása három kategória-ugrásban - hármas verzió

Ez a változat 2007-ben íródott, lényegében egy este alatt: előbb egy ötlet volt, stílusgyakorlatként kidolgozva, később ez lett az Eretnek című regény-koncepció alapja.
Az alábbi részlet meglátásom szerint már csak alig tucatnyi sebből vérzik, és technikailag jóval kevesebb hiba van benne, mint az előzőekben - ugyanakkor elveszett belőle az eredeti töltet, azaz már csak nyomokban van meg benne, ami majd mindenképp javításra szorul. Az egész túlságosan hideg, és ahogy le tudtam mérni, másoknak egyáltalán nem azt a képet adja ki, mint ami az én fejemben van (legfőképpen azért sem, mert itt tényleg tudni kell az előzményeket, ez a három fejezet pedig a regény közepéről való).

Eretnek 2.0

Egy tervezet kibontásának bemutatása három kategória-ugrásban - kettes verzió

A jelenlegi koncepcióhoz már jobban hasonlító változat már az Anyrok alkonya - Lobogók hajnala kötetbe készült. Hogy végül miért nem került bele (azaz pontosabban miért nem fejeztem be akkor), az egy másik történet, itt és most nem fontos.
Az alább olvasható változat 2003 novemberében készült el. Akkor még úgy volt, hogy Marcus Flain barátommal megírjuk közösen a 'Hajnalban' című novelláskötetet - ennek alapján kisebb változtatáson ment át 2005 márciusában.

Az írás már vagy két éve nem került elém - de most, hogy átnéztem, meg kellett állapítsam, hogy megvan benne az a nehezen körülírható töltet, amiért érdemes megírni egy történetet. Igaz emellett ez is vagy száz sebből vérzik, de legalább nem ezerből, mint az előző. Leginkább írástechnikai problémák vannak vele,  a rengeteg, még mindig kezdőkre jellemző stíluselem mellett legfőképpen az, hogy egy ilyen sztorit nem ilyen szerkezettel kell igazán hatásosan megírni. Emellett az alaptörténetre is ráférne némi toldozás és csiszolás, főleg ami az információs blokkokat illeti, mert bár tulajdonképpen minden lényeges tény megbújik a részletek között, olvasó legyen a talpán, aki ebből össze tudja állítani a teljes képet.
Ezzel együtt, amikor elkezdtem átfésülni az elmúlt év anyagait, meg kellett állapítsam, hogy ezt a novellát minden hibájával együtt is szeretem. Ez pedig baj, a legkomolyabban mondva az, mert ha egy író nem képes kellő távolságtartással szemlélni az anyagait, akkor nagyon könnyen sérülhet a minőségi irányelv.
Ebből a szempontból most tulajdonképpen gyenge vagyok, mert nem véletlenül tanítja számtalan írástechnikai irányzat azt, hogy "nyírd ki a kedvenceidet". De más szavakkal nevezhetjük sajátos temetésnek is - mert a szöveget darabokra szedem és csak egy részét tartom meg, a novella ebben a formában sehol máshol nem jelenhet meg, neki csak ennyi rivaldafény juthat.

Eretnek 1.0

Egy tervezet kibontásának bemutatása három kategória-ugrásban - első verzió

Az első változat sosem került véglegesítésre, már az alábbi töredék formájában elhasalt a kollégák előtt - jól átható lesz, hogy nem véletlenül.
Viszont a koncepciót már akkor kitaláltam... sőt. Kis műhelytitok: az én Ó-Ryek koncepcióm a kilencvenes évek elején megszületett, amikor Gazsitól még nem jelent meg semmi Ryekről, és talán mondanom sem kell, mennyire le voltam sújtva a Kyria örök című novelláskötetben megjelent Boomen kisregény láttán. Egyrészt, mert jó volt, másrészt, mert a puszta létével keresztbevágta az összes álmodozásomat.

2001-2002 jutott eszembe, hogy lehetne mégis megcsinálni azt, amit elterveztem. Ilyenformán az ó-ryeki koncepció kályhája nem Ceriak karaktere volt, hanem egy elv. Hogy a hatodkorban létezett egy tiszta, a régi kyr értékekért harcoló erő, és bár tragikus módon el kellett bukniuk a Tharr-Shulur ármánykodás miatt, az örökségük túlélte őket, és ezek a valakik csak elrejtették az utánuk jövők számára a megvilágosodás, későbbi (hetedkor végi) felemelkedés lehetőségeit.
Ez az alább linkelt novellában ugyan nem lesz tetten érhető, de talán elhiszitek nekem, hogy ez már akkor is a terv része volt.

És akkor a novelláról.
Hosszasan mérlegeltem, hogy kitegyem-e. Minden író rejteget efféle csontvázakat a szekrényében, de többségünkben győz a józan ész ahhoz, hogy egy shift+del varázslattal a jól megérdemelt feledés örök homályába repítsük őket - mert az ilyen sosem szép látvány, semmilyen módon. A novella tökéletesen hozza a kezdő írók legklasszikusabb tipushibáit: borzalmasan túlírt, rossz elemekre fókuszáló, szerkezetileg széteső, hangulatilag kétséges, stilisztikailag gyenge darab. Ahogy látom, van úgy húsz eleme (képe, érzése-gondolata, jelenete), amelyet érdemes megtartani, a többi úgy ahogy van, kuka.

Viszont írástechnikai vonatkozásban ez az anyag egy aranybánya lesz a rossz példákra. Ennek szellemében azért mindenképpen idevésem: folytatás csak erős idegzetűeknek!
Az Eretnek 1.0 innen érhető el:
Eredeti link: Pengetánc 

Az Ó-Ryek tervezet

Az Ó-Ryeki történetszálat feldolgozó sorozat kötetei

A fórumos ténykedésem révén többen már tudják, hogy alapvetően az Anyrok alkonya-Lobogók Hajnala kötet hiányosságai inspiráltak arra, hogy letegyem az asztalra a teljes történetszálat. Ez lényegét nézve Ceriak életútját jelenti, a Hatalmassá válásának pillanatától és az ötszázéves háború végkifejletétől kezdve.